Századok – 1895

II. Könyvismertetések és könyvbírálatok - Dr. Hüppe; Siegfried. A lengyel alkotmány története; ford. Szathmáry György. Ism. L. B. 365. o.

366 TÖRTÉNETI IRODALOM. 366 tudomány követelményeinek megfelelő szakszerűséggel e rokonságot még soha senki he nem bizonyította, sőt e bizonyítást komolyan még senki meg sem kisérlette, nincs az a jobb deák. ki ne tudná, liogy a mint egy időben alakult e két nemzet, a mint egy időben vette fel a keresztsége!, egy időben a királyság intézményét, úgy hasonló volt a rendi szerkezete is. hasonló a nemesség uralma, a városok szerepe, olyanforma a grod mint a vármegyei rendszer, egyforma a politikai élet több visszássága is. a részleges, mondjuk inkább szinleges országgyűléseknek, az ú. n. confoederatioknak hatalmi bitorlása s még sok-sok egyéb. Az analógia tényleg megvan s sokkal mélyebb és igazibb, sem hogy pusztán a népek érintkezéséből és néhány fejedelem közösségével volna megmagyarázható. Tényleg megvan, s a mi a legnevezetesebb benne, hogy a nemzetek fejlődésével és az államélet folytonos complicatiojával nem hogy megfogyna, mind jobban növekszik s igy mind jobban szembeötlő. S ha a ,fődolgokban olykor meglepő, a részletekben szinte csodás. Az Arpád-ház idején ugyan még nagyon kirívó a két alkotmánynak mindvégig legnagyobb különbsége. A királyi hatalom nálunk erős, tán erősebb mint bárhol Európában, a lengyeleknél pedig fogyatékos. Anjou-királyaink idején meg az zavarja meg a parallel fejlődést, hogy Magyarországba sokkal több szivárog be az európai hűbérrendszer sajátságaiból, mint Lengyelországba. De már Zsigmond idején egy áramlat hajtja a két államhajót, hogy a Jagellok közös jogara alatt s utóbb szabályszerű párhuzamban nyomuljanak előre lényegileg azonos körülmények és viszontagságok (török veszedelem, reformatio, jezsuita reactio) közt mindaddig, míg a magyar nemzet a maga bárkáját helyesebb politikai ösztönnel előbb az 1687-dik esztendőben s aztán 1723-ban újból még erősebb horgonynyal Ausztria talajához kapcsolva, megmenekül az örvénytől, mely a lengyel hajót elragadta. Még a lengyel állam agyoncsonkítása után sem szűnt meg a két nemzet történelmi analógiája. Könnyű volna kimutatnunk, hogy főbb vonásaiban mennyire hasonlít az 1830-diki lengyel szabadságharcz a mi 1848-diki történelmünkhöz. czéljában, szervezetében, bukásában. Sőt a szabadságharczot követő orosz hódoltság, ill. osztrák elnyomás idején is egyformán nyilvánul a két nemzet karaktere, egy módon és egy időben. Kedvező lévén az európai helyzet, egyszerre vonaglik a két tetszhalott, egy időbe esik az 1863-diki véres lengyel felkelés az Almássy-féle összeesküvéssel. Mint valami görbe felületű tükörben: nagyitva és torzitva látjuk a lengyel nemzet történetében és alkotmányában saját erényeinket és hibáinkat. A lengyel történelemnek e sajátsága óhajtatja már régen,