Századok – 1895

I. Történeti értekezések - MÁTYÁS FLÓRIÁN: Szent István király kanonizácziója. - II. bef. közl. 318. o.

322 MÁTYÁS FLÓRIAN. tüzes beszédeket tartott a milánói papi rend buja és pénzszomjas tagjai ellen. Ot 1066. junius 27-dikén ölték meg. »Passus est beatus levita et martyr Christi Arialdus anno ab incarnatione domini millesimo sexagesimo sexto V. kai. Julii«, (A. SS. Junii. V. 300 1.) Ekkor nehéz követ kötve testére lesülyeszték azt a Lago Maggiore tó fenekére, hol tiz hónapig feküdt ismeretlenül. Másik ok Baronius számítása ellen a körülmény, hogy Lambertini Theobald remetét Áriáiddal együtt kanonizáltatja Sándor pápa által. Már pedig Theobáld kimúlt Yicenza város vidékén 1066. junius 30-kán : »Migravit autem pridie kai. Julii ad vesperum, Indictione IV.« (A. SS. Junii Y. 595 1.) Nevezetes, hogy az együtt és egyszerre kanonizált Theobáldról pápai bullát adtak ki, Áriáidról pedig nem ; mert ez már szentesített volt klérus és nép által és ügyében senki sem kérelmezett; amazt pedig csak most kellett egyháziak és világiak kérelmére a szentek közé iktatni. Azt is jól meg kell jegyeznünk, hogy Theobáldot nem külön pápai tekintély, mint a Heribertről szóló kétes hitű bullában (auctoritate apostolica nobis divinitus tradita), hanem a római egyház, beleértve a kardinálisokat, sorozza őt a szentek közé : »Alexander episcopus serv. servor. D. omnibus fidem Christi colentibus suggerentibus nobis de eo (Theobaldo), Mainardo et Damiano episcopis, et Vincentiae populo, ilium celebri memoria dignum Romana decrevit ecclesia — praecipimus, ut illius memoria sicut aliorum sanctorum solemniter celebretur.« (A. SS. Junii Y. 596.) A bullával szentesítést e században mindig kérelem és tanácskozás előzte meg. A mántuai zsinatot tehát egy évvel későbbre kell tennünk, mert Ariáld testét csak 1067. május, 3-dikán vetette ki a viz a partra, s azon hó 17-dikén épen Áldozó csütörtökön hozták Milánóba, hol kitéve köztiszteletre tartották 27-dikéig. Temeték pedig Pünkösd napján Sz. Celsus monostor egyházában, a mint haláláig elválhatatlan társa s ezen szertartás szemtanuja András, később vallumbrózai szerzetes irja : »Szent gyanánt tisztelik őt a hivek ; a hitetlenek pedig még Krisztustr a világ urát sem tisztelik, nem hogy szolgáját, Ariáldot tisztelnék.« »Ex hinc quippe ihi a multis fidelibus adoratur et cólitur\ ab infidelibus autem nec Christus universorum dominus. nec Arialdus ipsius famulus.« (A. SS. Junii Y. 300.) Az is bizonytalan, Mantuába menet vagy onnan jövet látogatta-e meg II. Sándor Milánót, melynek székesegyházához tartozó kanonok volt hajdan Anselmo de Badagio név alatt. Mabillon 1067-re, a zsinat előtti időre teszi a látogatást: »Cum