Századok – 1895

I. Történeti értekezések - MÁTYÁS FLÓRIÁN: Szent István király kanonizácziója. - II. bef. közl. 318. o.

.SZENT ISTVÁN KIRÁLY KANONIZÁCZIÓJA. 329 idem papa iret ad synodum. quam Mantuae celebravit, Mediolanum venit.« (Analector. Tom. I.) Ellenben Papebroch Dániel, ki Ariáld életrajzát kiadta, a zsinat utáni időt jelöli. »Nil mirum fuerit, si Mantua rediens Alexander Mediolani substiterit.« (i. b. 303 1.) Ezekből kitűnik, bogy Ariáldot a klérus és a nép iktatta a szentek közé, a pápa pedig vagy élőszóval helyeselte a bevégzett tényt, vagy legalább azt nem ellenezte. Mivel pedig Írásbeli oklevélnek ezen ügyben semmi nyoma, azért nem is jutott be még eddig Ariáld neve sem a martyrologium szövegébe, sem annak indexébe. A bullával kanonizált Theobáld benne van, de sajnos, nyomdai hibával: »Vincentiae depositio 8. Theobaldi eremitae ex Campaniae comitibus, quem Alexander tertius (olvasd : secundus) ob sanctitatis et miraculorum famam sanctorum canoni adiunxit« julius elején. Ariáld szentesítése a harmadik osztályhoz tartozik, s ellenünk semmit sem bizonyít. 3. Harmadik Sz. Hugó grenoblei püspök kanonizácziója. »Incze 38 nappal a pizai zsinat előtt kanonizálta Sz. Hugót (1133.)« A t. értekezőnél második helyen. Ezen újabb felfödözésről még Nátális Alexander nem tudott, ő a püspököt épen a zsinatban kanonizáltatja : »Innocentius ibidem de sententia patrum Hugonem Gratianopolitanum episcopum in album sanctorum retulit.« (Hist, eccl. t. XIII. p. 81. 1771-ki kiadás.) Meglehet azonban, hogy a pápa 38 nappal azelőtt már szövegezte végzését ez ügyben, de nem bíborosok és püspökök tanácsa nélkül, és épen úgy járt el, mint V. János. 993-ban. Lambertini irja: »habito archiepiscoporum, episcoporum et cardinalium consilio.« Ezen eset sem válik tehát be példának a pápai magán eljárásra, és a főn részletezett négy osztályban nem a másodikhoz, hanem a pápai és zsinati eljárásról szóló elsőhez tartozik. 4. Negyedik helyen Simon remetét említi föl t. ellenfelünk minden megkülönböztető jel nélkül. »IX. Benedek (1041.) Sz. Simon remete szentséges ügyében írta : »ha úgy tündököl csodák által, mint emberetek nekünk mondja, építsetek neki egyházat, tiszteljétek szent gyanánt.« Ez egyszerűen képtelenség. IX. Benedeket 1033 végén választatá pápává atyja, Alberik tuskulumi gróf. O ekkor 10 vagy 12 éves gyermek volt, mint az egykorú, Kómában járt Gláber Rudolf írja. Azon Simon, kiről itt szó van, padoliroi szerzetes, mántua-vidéki remete elhunyt 1016-ban, midőn IX. Benedek vagy nem jött volt még a világra, vagy csak szopós gyermek lehetett, Csodák történvén sírjánál, a nép őt mint szentet kezdé tisztelni.