Századok – 1895

IV. Hivatalos értesítő - Felhívás tagtársak lakhelyére vonatkozólag - 300. o.

314 GR. WILCZEK EDE. tekergő és igen keskeny tengererek vezetnek. így valamennyi csak igen nehezen támadható meg hajóhad által ; és ha a velenczeiek elég gyakran is tultették magukat minden nehézségen és fegyveres erővel léptek fel a dalmát városok ellen, mégis minden e fajta expeditiójuk annyi véráldozatba, és mi nekik még sokkal jobban fájt, oly rengeteg költségbe került, hogy még sokkal gyakrabban beérték félsikerrel, és nagy bölcsen óvakodtak a harczias dalmát polgárokat feltétlen alávetés követelése által végletig vinni. De még a tengeri harczban magában is a dalmátok több tekintetben előnynyel birtak a velenczeiek felett ; először már azért is, mert a velenczei hajók nagyobbrészt dalmát legénységgel voltak megszállva, mely természetesen kevés kedvvel harczolhatott saját földijei és vérrokonai, saját hazája ellen, és inkább rokonszenvezett az ellenfélel mint olasz parancsnokaival ; azután azért, mert a velenczei tengerészeti rendszer, a hajóhad nagy számánál fogva, a kényszermunka, az úgynevezett gályarabság alapjára volt fektetve, míg a dalmát hajók csupa szabad férfiakkal, (igaz, hogy jórészt kalózokkal) voltak megrakva ; hiszen mostoha szülőföldjük úgy se nyújtott nekik más megélhetést, mint a hajózást, akadt tehát szabad kar elég az evezők kezelésére, nem kellett rabszolgákat alkalmazni. Ezen körülmény pedig nagy előnyt biztosított, mert hogy mekkora veszély rejlik a hadihajóra nézve annak nagyszámú, mindég csak a fellázadás alkalmát leső rabszolga-legénységben, azt fejtegetni felesleges. De még a hajóhadak anyagában is sokszor előnyben voltak a dalmátok; hamar felismerték a velenczeiekkel való gyakori harczaikban, hogy mennyire nehézkesek a hosszú, mélyen vizbe merülő, lassan forduló és több száz emberrel megrakott velenczei gályák a dalmát partvizek sajátságos viszonyai mellett, hogy mennyire alkalmatlanok a viharkorbácsolt szűk csatornákban és a számtalan veszedelmes szirtek, sziklahátak és zátonyok között manővrirozni ; óvakodtak tehát az utánzás hibájába esni. Noha a nagyobb városok mindég nagy és velenczei módon felszerelt gályákat is tartottak készletben, minthogy ezek a kelettel való kereskedelmi forgalomban nélkülözhetlenek voltak — (a jádrai gályák híresek voltak) —, mégis a part védelem czéljára a fősúlyt a kisebb és könnyebb járművekre fektették, melyekre a narentaiak, almissaiak, poglizzaiak sat. kalózhajói jó mintát adtak. Különben bajos dolog, mint mái- többször felemlítetett, ezen időben a hadi-, kereskedelmi- és kalóz-hajó között határozott különbséget tenni ; szükség és alkalom szerint minden hajó minden czélra használtatott ; még a városok, főurak és professioriális kalózok