Századok – 1895

IV. Hivatalos értesítő - Felhívás tagtársak lakhelyére vonatkozólag - 300. o.

302 GR. WILCZEK EDE. egyszersmind mint Európának egyik legtekintélyesebb nagyhatalmát; a harmadik végre, 1382-től 1392-ig, sebes és szomorú hanyatlását mutatja a tengerészetnek mint nemzeti intézménynek, sajnos jeléül annak, hogy még e nagy uralkodóknak sem sikerült a tengerészetnek a fenmaradásához szükséges magyar nemzeti jelleget kölcsönözni. Még fénykorában is a magyar tengerészet lényegében illyr vagy délszláv jellegű maradt, és így a tengermelléki kötelék meglazulásával és részbeni megszakításával együtt szintén az anyaországtól elszakadt. Az első korszakban, vagy Köbért Károly uralkodása alatt, a tengermellék közjogi állapota és belszervezete még meglehetősen bizonytalan maradt, sőt némileg úgy látszott, mint ha az állami kapocs, mely Magyarországhoz fűzte, még inkább lazulna mint ezelőtt. Még a tengermellék territoriális fogalmát is szabatosan körülvonalozni bajos dolog, minthogy e kifejezés gyakran hol szűkebb, hol tágabb értelemben használtatik. így e sorokban is a »tengermellék« vagy »tengervidék« kifejezés többféle és változó értelemben fordúl elő,, mire figyelmeztetni egyszer s mindenkorra szükségesnek tartom. minthogy lehetetlen minden egyes alkalomnál a térközi fogalmat értelmezni ; többnyire az összefüggésből magából kiviláglik, hogy mily értelemben használtatik a szó. Használtatik pedig vagy csupán a tulajdonképeni partvidékre, a quarnerói öböltől egész Ragusáig, hozzáértve a quarnerói és dalmát szigeteket is; vagy az úgynevezett »illyr háromszögére, mely egész Horvát-, Sziavon- és Dalmátországot, sőt még Bosnyákországot is magába foglalja ; vagy pedig végre az összes, a Dráva jobb partjától egész a tengerig terjedő területekre, < melyek a magyar korona fenhatósága alatt állottak ; ez utóbbi fogalom elméletileg összevág ugyanis a másodikkal, de gyakorlati szempontból mégis gyakran eltér tőle. Hogy Horvát-, Sziavon- és Dalmátország, és többször Bosnia is, államjogilag a magyar koronához tartoztak, és mint autonómiával biró kapcsolt részek közvetlenül a magyar király fenhatósága alatt állottak, ki ezen tartományokat általa kinevezett bánok által kormányoztatta, ezen köztudomásu dologhoz szó se fér ; de belszervezetük nagyon is ingatag, felette szétszaggatott volt. Eltekintve a dalmát partvárosoktól, melyek részint majdnem önálló köztársaságokat képeztek, részint, mint Jadra és Ragusa, tényleg Yelencze birtokában voltak, a belvidék is nélkülözte a központokat, melyekből kiindúlva a kormányhatalom érvényesülhetett volna, A főúri családok a Frangipani-k, Subich-ok, Gussich-ok, Babonick-ok, Nilipich-ek sat, mint ugyanannyi