Századok – 1895
IV. Hivatalos értesítő - Felhívás tagtársak lakhelyére vonatkozólag - 300. o.
MAGYAK TENGERÉSZET AZ ANJOU-KORBAN. 303 dynasztiák bírták e tartományok legnagyobb részét, és megmászhatatlan sziklaváraikban tetszésük szerint vagy engedelmeskedtek a királynak, vagy nem engedelmeskedtek ; a királyi Helytartónak vagy bán-nak, ba csak nem e családokból volt, vajmi kevés szerepe jutott a kormányzásban, annál kevesebb. minthogy többnyire csak rövid időtartamra lett kinevezve, és így nem is ért rá tekintélyét a daczos főurakkal fegyveres erővel megéreztetni. Ahhoz még a király se követett állandó rendszert a bánok kinevezésében, minthogy hol Hor-4 át-, Sziavon-, Dalmát- és Bosnyákországnak külön-külön adott egy-egy bánt, hol több ilyen méltóságot egy személyben összepontosított, liol pedig egy tartományba több bánt nevezett ki egyszerre, ez által zavart és illetékességi conflictust idézvén elő. De még az egyes tartományok egymásközötti határaik se voltak pontosan meghatározva ; e határok kapcsolatban a nagy urak erősszakoskodásaival és folytonos egymásközötti harczaival, úgyszólván évenkint változtak és hozzájárultak az általános zavar öregbítéséhez. Nem csuda, ha ily viszonyok között Róbert Károly se tudott azonnal rendet csinálni. Nem szabad elfelejteni, liogy az országbajövetelekor még gyermek volt, ki a brebiri grófok altalma és természetesen befolyása alatt is állt ; liogy liozzá szokott bosszú tengermelléki időzése alatt az ottani viszonyokat a Bribiriek szemével nézni, annyival is inkább, minthogy ez utóbbiak hűsége csakugyan mindig kifogástalan maradt hozzá ; és hogy a saját érdekeit azonosoknak tanulta ismerni a Brebiriek érdekeivel. A mellett tagadhatatlan, hogy Róbert Károly csakugyan nagy hálával tartozott e hatalmas családnak ; Pál gróf és testvére György, a mint láttuk, ernyedetlenül működtek a fiatal király érdekében (őt több éven át megvendégelték váraikban, megkoronáztatták Zágrábban, elismertették a partvárosokban, elkísérték magyarországi hadjárataiban), azonkívül Pál gróf az elpártolt Bosniának jó részét is visszahódította fegyveres erővel a magyar koronának. Róbert Károly végleges győzelme nagyrészt a Brebiriek érdeme volt, és akkora érdemet kellett megfelelően jutalmazni. Tette is Róbert Károly, a mennyiben Brebiri Pál grófot és annak harmadik fiát. Mladént, (ki azonban össze nem tévesztendő az elébb említett Brebiri Mladén, Spalato parancsnokával,) Horvát- és Bosnyákország bánjává nevezte ki, egyidejűleg az eddig Pál által viselt szlavóniai bánságot két magyarországi hívének, dános és Henrik güssingi grófnak adományozván. Azonkivül a király, mikor 1309 óta székhelyét állandóan Magyarországba helyezte át, a Brebirieknek korlátlan telj-