Századok – 1895

I. Történeti értekezések - SZILÁGYI SÁNDOR: Emlékbeszéd Salamon Ferencz fölött 1. o.

22 SZILÁGYI SÁNDOR. ]II-ik kötet — az ő kritikai excursióinak gyűjteménye — sem tesz kivételt ez alól.1

) Budapest Története befejezetlen maradt. Igaz, hogy a megjelent három kötetben a legérdekesebb kort, a főváros fénykorának történetét birjuk tőle, s hogy a következő kötetek tervével megismerkedünk abból a vázlatból, melyet az »Osztrákmagyar monarchia Írásban és képben« czímű vállalat számára írt ; de ez nem kárpótol azért, mi elmaradt. Elete végéig gyűjtötte az adatokat, rendezte azokat, jegyezgetett, kivonatolt, s egyes részleteket, amint valamely tárgy megragadta vagy az alkalomszerűvé vált (pl. a 38-iki árviz) ki is dolgozott, de nem haladhatott úgy, mint óhajtotta volna. Szerette volna a munkát valakivel megosztani. Marczalira gondolt, őt szemelte ki munkatársúl, tárgyalt is vele, de váratlanúl bekövetkezett halála meggátolta tervének kivitelét, Ujabb történetírásunknak keretét nagy, de biztos vonásokkal rajzolja Salamon Horváth Mihály felett tartott emlékbeszédében s e keretbe beilleszti Horváth Mihálynak, a vezetőnek, a mesternek rokonszenves alakját. »Még a leghatalmasabb küzdőnek sem adatott az — mondja ebben Salamon — hogy saját korának hatásán túl emelkedjék ;« ő sem emelkedett túl, de tágított korának látkörén s haladt a Horváth Mihály által nagy sikerrel kezdett nyomokon. Mint ő, irányadó és mester valál Te is. elhúnyt barátom. S ha nem is érhetted meg, mint ő a szerencsésebb, hogy főművedet befejezve add át nemzetednek, hálával adózunk endékednek azért, amit bírunk Tőled ! Bizonnyal történetírásunk ma még nem érte el azt az ideált, mit Te annak feladatául tűztél ki, de, hogy elérje, annak útját Te jelölted ki. S ha el fogja érni, az oroszlán-rész Tied lesz. Annak, ki ez úton halad, bizonyos tekintetben polyhistornak kell lennie — az valál Te is. Természetes tehetségeid, temperamentumod, fejlődésed tettek történetíróvá. A számtan disciplinája. a katonai élet sanyarúságai, a széptani előtanulmányok, együtt!) Leginkább történetírói működésének köszönhette azt a legmagasabb elismerést, mely 1887 aug. 18-án érte, midőn ő Felsége a Pro Litteris et artibns — éremmel feldíszítettek első sorozatába őt is bevette.