Századok – 1895

I. Történeti értekezések - SZILÁGYI SÁNDOR: Emlékbeszéd Salamon Ferencz fölött 1. o.

EMLÉKBESZÉD SALAMON FERENCZ FÖLÖTT. 23] működés a politikai élet vezérfértiaival praedestináltak azzá. s ezekkel együtt páratlan becsületességed, az igaz erős cultusa, gyermekded naiv kedélyed s a bazugságnakés ámításnak gyűlölete. Nem, nem haltál meg Te egészen. Amint éltél s a mit alkottál, fentartják emlékedet azután is, ha mi. a kik Veled éltünk és szerettünk, mind, mind követni fogunk. FÜGGELÉK Salamon gyermekkora és ifjúsága történetéhez. Az alább következő két levél, melyeket Salamon két ifjúkori barátja volt szives hozzám intézni (az elsőt idősebb Bodola Lajos tanulótársa, a másodikat Bodor Lajos hasonlóan collegiumi barátja), becses adatokat szolgáltat életéhez s épen ezért az emlékbeszéd kiegészítéséül szükségesnek tartottam azokat is közölni. I. Bodola Lajos levele. Salamon Ferencz 1836-ban 10—11 éves korában jött a Grammatica Classisba s 1847-ben mint jurista ment ki a collegiumból Egy évet betegsége miatt 13 éves korában elveszített. Reá nézve az a betegség is jellemző s méltó felemlítésre. A nyári vacátióra menve sokat gyalogolt s futott a szekér után s a mint a piskii hidlioz érkezett, bol a szekér is megállott, egészen átizzadva megfürdött a Strigy jéghideg vízében, de felhalva húzták ki a vízből s eszméletét csak Déván a szülői háznál nyerte vissza. Vakmerőségének nagyfokú tüdőgyuladás lett a következménye s kigyógyulása után még több éveken át sinlődött lép- és májdaganat miatt. így maradt vissza egy osztálylyal. A 10 évi collegistai életet Salamon is mint sok mások a szó teljes értelmében azon egyetlen gratis czipóval búzta át, melyet mint papfiú az anyaiskolától naponta kapott Jóval idősebb testvérei Dániel, József és István már deákok, könnyen megosztozkodhattak az apaiháztól küldött sovány pénz segélyen s Ferencznek édes-kevés s csak nagy ritkán jutott annyi, liogy a czipúja közepébe az annyira sovárgott garasos kofasültet beilleszthesse. De ezért ő soha sem panaszkodott, csendes lelki nyugalmát s egyforma kedély állapotát a nélkülözés legkevésbbé zavarta. Természete volt, hogy nem kért semmit s meg sem köszönt semmit. Salamon szorgalmasan eljárt az osztályba és a privát órákra is, de a leczke könyvnélküli bemagolásától, a fenhangon recitálástól irtózott. Előadása külömben sem volt folyékony s szeretett kevesebbet mondani mint tudott volna. Ezért tanítói s tanárai Zeyk Miklós és Szász Károly kivételével, kik az ifjúságnak valódi vezetői s tanácsadói voltak, kevésbbé ismerték s gyakran épen félreértették és a gradusban mindig a közepes tanulók sorába helyezték. Hanem ő nem sokat csinált ebből s tanulási vágyát egy cseppel sem hangolta le az, hogy nem tették, meg eminensnek. De mit mondok, még is volt neki egyszer valami kellemetlensége a félreértés miatt. Történt ugyanis, liogy a Rhetorikában bizonyos Zöld Ferencz nevű volt a classis-praeceptorunk, a ki nagyon szerette a virgácsot suhogtatni a tanítványai hátán. Ferencz egy ilyen alkalommal eltalálta magát köb inteni, a mit praeceptor uram személye ellen intézett rosszalásnak tekintett s erre az egész osztály megbotránkozására kihúzatta