Századok – 1895

II. Könyvismertetések és könyvbírálatok - Zdekauer; Lodovico. Lo studio di Siena del rinascimento. Ism. Á. A. 167. o.

170 TÖRTÉNETI IRODALOM. reproductio kivenni engedi, az azon korbeliek elsőrendű munkái közé tartozik. A trecento vége felé Fra Angelo »de Cartaio« azon indítványt terjeszté elé, hogy a városban lakozó papok járuljanak hozzá az egyetem költségeihez, s ennek fejében nyerjenek jogot a jogtanárok megválasztásánál nézetüket s szavazatukat érvényesíteni, természetesen azon tanszakoknál, melyek nekik is szükségesek voltak: kánon és magánjog, grammatica és notaria, melyekre ekkor a város évenként 1200 arany forintot költött. 1392-ben Francesco Mormille sienai püspök befolyása következtében megalakult a Sapienza, melynek voltaképen a hazai, belföldi szegónysorsu tanulók gyámolítása volt kitűzött czélja. De mint sok más intézmény, ez is más czélra szolgált, lett belőle egy tisztán külföldi tanulókat ellátó intézet, melynek tagjai bizonyos meghatározott díjt fizettek. XII. Gergely alatt a Sapienza pápai elismerést nyert. 1419-ben az intézet élére az egyetemről 6 jogtudós lett meghiva. Általában a quatrocento első felében az egyetem újból fellendült. A pápai pártfogás biztosította úgy a studiumnak, mint a Sapienzanak a bibornokok és más egyházfejedelmek pártfogását, úgy, bogy a XV. század első felében az egyetem a legvirágzóbb volt. Tanárai között sok olyan volt, kinek hire messze földre terjedt, így Paolo di Castro, Giovanni de Imola, a jogászok közöl Antonio da Pratovecchio, Lodovico Pontano, Beneditto de Bargi, Antonio de Rozelli és mások, a scholaresek között pedig Enea Silvio volt az, ki a legmagasabbra emelkedett. Ennyiben adja elő Zdekauer a Studium külső történetét. Belintézményeivel, beléletével a legnagyobb részletességgel foglalkozik. E téren őt nem követhetjük, kénytelenek vagyunk * röviden összefoglalni a legszükségesebbet. Az 1357-i diploma imperiale szerint a studium elén egy rektor generis áll, ki jurisdictioval bir, úgy a tanulók, mint a tanárok fölött. Tőle elütő jogkörrel birnak az ultramontán és a citramontán corporatiók rektorai, kik csak az illető testületek fölött birtak hatalommal. A rector generalist hármas candidatio alapján a scholaresek összesége választotta, míg a belföldiek a két másik rector választásában részt nem vettek. E miatt gyakran súrlódások voltak, ügy liogy 1429-ben a belföldiek 25 lira büntetéssel lőnek sújtva, lia a választásban részt vesznek. A tanárok meghívásánál eleintén csak az idegeneket vették figyelembe, míg ezzel szemben az 1338. február 12-i deliberatio 1600 lira büntetést ró azon belföldire, ki engedély nélkül a városon kivül tanit. A diploma imperiale 1357-ben ezt megerősíti, de már 1360-ban visszatérnek a régi