Századok – 1895
II. Könyvismertetések és könyvbírálatok - Zdekauer; Lodovico. Lo studio di Siena del rinascimento. Ism. Á. A. 167. o.
177 TÖRTÉNETI IRODALOM. szokáshoz, 1419-től kezdve pedig ismét találkozunk belföldiekkel is a tanárok sorában. Azonban a studium egész belszervezetéről directe kevés tudósításunk van, statutumai elvesztek, és ezek hiányában Zdekauer más forrásokból rakja össze a studium képét. Oly munka, mely elismerést érdemel minden tekintetben, de hely szűke miatt fájdalom nem követhetjük őt e téren. A Sapienza hosszú ideig maradt azon épületben, melyben eredetileg el volt helyezve. A hely szűk volta indította 1492-ben a sienai bibornokot arra, hogy Giuliano di San Gallo hírneves építésznek megbízást adjon, hogy készítsen terveket egy új épület részére. San Gallo a terveket el is készítette, de az épület nem jött létre ; nemsokára a beállott hanyatlás fölöslegessé is tette az építkezést. Hanem San Gallo tervei megmaradtak, belőlök kitűnik, liogy az épület nem a pillanatnyi szükségnek megfelelőnek volt tervezve, hanem a legnagyobb terjedelműnek akarták építeni. Méretei valóban koloszálisak. voltak, formájára négyszögalakunak tervezték 70 öl hosszúságra, 80 öl szélességre, az udvar maga 25 négyszögölnyi téi t foglalt volna el, oszlopcsarnokkal körítve. Sajnos e terv kivitelre — mint említve volt, nem került. Zdekauer ezután a Sapienza bel életét és szervezetét tárgyalja. Erre forrás gyanánt két codex szolgál, mely jellenleg a sienai állami levéltárban őriztetik. Az egyik a casa dell a misericordia inventariuma 1459-ből, a másik a savi dello studio határozatait foglalja magában 1473 —1493. terjedő időszakból. Meg kell elégednünk azonban azzal, hogy e fejezetnél újból csak magára a munkára utalunk, lehetetlen lenne minden apróságra kiterjeszkedni. A mi a tanulók számát illeti 1470 — 1495-ben a Sapienzában legtöbb volt a német, körülbelül 50° 0 , utánok 25°/o-al a spanyol- és portugallok, a többi az olaszok között oszlott el, kik Italia minden részéből jöttek, legnagyobbrészt Sicilia és Piemontból, Toscana, a Marciából és Iiómából, Florenczből egy sem jött. Itt, helyén tartjuk fölemlíteni, hogy 1470—1495. között a Sapienzaban két magyar is volt: Dominus Albertus de Hungaria, ki a SSpienza könyvében 1477-ben fordul elő, és ugyanakkor Ambrosius de Hungaria, natus Berrardi. A sienai köztársaság aláhanyatlásával fokozatosan hanyatlott. alá az egyetem is, a cinquecento és az utána következő két. században az egyetem hanyatlása már föltartózhatatlan volt. Zdekauer munkájához egy függeléket ad, melyben 26 az egyetemre, es a Sapienzara vonatkozó okmányt közöl, majd
