Századok – 1895
I. Történeti értekezések - WERTNER MÓR: A Güssingiek - II. bef. közl. 136. o.
DR. WERTNEB MÓR. A GÜSSINGIEK. 137 haragudva, — ejtette foglyul; avagy tán egészen más természetű okok indították eri-e —- éppen oly kevéssé deríthető ki, mint az eltogatás helye és napja. — Az elfogatás helyére nézve csak annyi bizonyos, hogy a foglyul ejtés a Dráván tul ment végbe.1 ) A dolog előzményeit akként képzelhetjük el. hogy Andrást, Szlavóniából visszatértekor, teljes biztonságban érezve magát csekély számú kiséret követte, — cselszövényesen támadták meg s biztos őrizet alá helyezték ; itt Pál fiai Miklós és András, ennek a Miklósnak a fia Lubján, ennek a Lubjannak a lia Domonkos, Kornél és István, továbbá Valentin és Compo fiai (megannyi Győrmegyében fekvő Budey-beli. mosoni várjobbágy) figyeltek rá s Iván megbízásából a legdurvább bánásmódban részesítették.2) Mivel az András fogságára vonatkozó részletek teljesen ismeretlenek és mindössze is csak azt tudjuk, hogy kiszabadítása, néhány hű emberének önfeláldozó szolgálatkészsége által sikerült, vegyük szemügyre az ezt érintő okiratokat sorban: 1. Thomasina 1295-i okirata szerint Iván vonakodott a királyt kezesek állítása nélkül szabadon bocsátani; — Miklós fia, László comes hát önként ajánlkozott kezesül s csakis úgy menthette meg magát Iván karmai közül, hogy magáért 200 márkányi váltságösszeget fizetett s egyik fiát adta tuszul. A szegény gyermek azonban a börtön fertőző levegőjének áldozatul esett, ott lehelve ki életét.3) 2. Huntpázmán nb. András (a Forgáchok őse) is foglyul esett a királyival s egy álló évet töltött a fogságban 3. Gutkeled nb. Lotard bán és fia László részt vett a lázadó Henrik bán fiai ellen vezetett hadjáratban.5 ) I. Tengerdi Tódor alkanczellárnak ez akczióban való szereplését imigyen ecseteli András: »Midőn a Dráván tul tartózkodtunk és Tódor prépost parancsunkra seregünkkel és saját csapataival előrevonult (midőn t. i. a sereg hazafelé Magyarországba indult) és csapataink elvonultával néhány báró erőszakosan visszatartott bennünket és börtönbe vetett, összes jószágunkat, különösen pedig a király és királyné, a mi és szeretett nön/c, a királyné arany- és ezüstedényeit és ruhadarabjait a dühös tömeg támadásai ellenében megvédte s hiánytalanul szolgáltatta nekünk vissza s midőn hosszabb 9 Fejér VI. i., 238. 9 Wenzel V. 123. 3) Wenzel X. 185. 9 Fejér VI. l., 300., 301. 9 1292. jun. 22-i okirat. — Wenzel V. 66.