Századok – 1895

A Magyar Történelmi Társulat Évkönyve 1895 - Tartalom

137 ügyelője. Jelen volt a világosi fegyverletételnél, honnét foglyul vitték Aradra ; de megszabadulva, külföldre menekült, előbb Belgrádba, majd Konstantinápolyba. Napoleon államcsinje után kiűzték Francziaországból ; innen Londonba, majd Jersey szigetére ment, de innen is száműzték Hugo Yiktor hires declaratiója miatt. Ekkor Hugóval és társaival Guernsey szigetén telepedett meg. A krimi hadjárat végén Törökországban és Svájczban járt ; az utóbbi helyen nőül vette Bickersteth Harley leányát ; első neje •halála (1870.) után Litez de Tiverval Matilddal kelt egybe. Garibaldival 1858-ban ismerkedett meg és mint a halhatatlan »ezerek« egyike több csatában részt vett. 1867-ben amnestiát kapott és visszanyerte birtokait. Meghalt 1892. máj. 18. Nagybányán. Munkái : Emlékeim (Bpest, 1879 — 82), Garibaldi alatt 1859-ben (1883.), Teri mészét után (1884.) sat. A M. Tört. Társulatnak alapító tagja volt. Terhes Pál ev. ref. lelkész, szül. 1844-ben Rimaszombatban Gömörmegyében, hol atyja Terhes Sámuel nagytekintélyű pap és esperes volt. T. P. tanulmányait Sárospatakon, Debre•czenben és Budapesten elvégezvén, szülőmegyéjében Alsó-Szuhán, majd Hamván nyert kápláni alkalmazást. 1872-ben Rimaszombat választotta meg második, 1873. apr. 24-én pedig első lelkészének. Egymásután választatott meg a város képviselőtestületébe, a főgymnasium igazgató választmányába, a városi iskolaszék tagjává, mig az egyházmegye előbb főjegyzőjévé, majd egyházmegyei egyházi tanácsbiróvá választotta. Rendre következtek ezután a bizalmi állások : a pénzintézeteknél, kaszinóban, dalárdában. A Rimaszombat és vidéke jótékony nőegyletnek 11 évig volt pénztárnoka : évi 50 frt tiszteletdíját rendesen az egyletnél hagyta alapítványként. A rimaszombati egyesült prot. főgymnasium mai felvirágzását nagyrészt neki köszönheti. Mint a városi képviselőtestületnek és iskolaszéknek tagja, a tanügy lelkes bajnoka volt mindvégig. Minden külső zaj és lárma nélkül is a társadalom egészséges I fejlődésére nagy hatást gyakorolt. Meghalt 1895. jan. 18. Rimaszombatban. A M. Történelmi Társulatnak 1878. óta r. tagja volt. Teutsch György Dániel, az erdélyi ág. ev. egyház püspöke, szül. 1817. dec. 12. Segesvárott; a bécsi s berlini egyetemeken hallgatta a theologiai tanulmányokat ; 1840-ben Gyulafehér! várott nevelő lett, 1842. tanár a segesvári ev. gymnasiumban. A szabadságharcz után az osztrák kormány elrendelvén az evang. szász gymnasiumok reorganisatióját, részt vett e tárgyban tartott tanácskozásokban, majd Bécsbe ment, hogy sürgesse az evang. szász clerus tizedkárpótlási ügyét. Itt a levéltárakban is búvárkodott. Bécsben érte a bír, hogy megválasztották a segesvári gymnasium rectorává ; e minőségben 13 évig működött. Részt vett az erdélyi ág. ev. egyház alkotmánya kidolgozásában és a szász szellemi élet egyéb mozgalmaiban. 1858. a jenai egyetem bölcselet-doctori oklevéllel tisztelte meg. 1860. a lipcsei Schiller-egyesület disztagjává választotta. 1863. apr. 20-án szent-ágothai lelkészszé választatott ; 1864 65-ben a Reichsrath képviselői közt találjuk Bécsben; 1867-ben a magyar képviselőház tagja volt s még ez év sept. 17. az erdélyi ág. ev. egyház superintendensévé választotta. Erdély történetére vonatkozólag nagy irodalmi munkásságot fejtett ki : németül írt munkái közül nevezeteseb-bek : Beiträge zur Geschichte Siebenbürgens unter Ludvig I. 1342—82. (5Yien, 1850.), Geschichte der Siebenbürger Sachsen (Kronstadt 1852—58), Die Reformation in Sachsenland (1852), stb. A főrendiház reformja folytán tagja lett a háznak. Meghalt 1893. jul. 2. Nagy-Szebenben. A M. Tört. Társulatnak 1892-től volt tagja. Tomann József r. kath. plébános az esztergomi loegyházmegyében ; szül. 1853. mart. 2-án ; a theologia negyedik évét a nagyszombati papnevelőben 1876-ban végezte s azon év jul. 16. misés pappá szenteltetett föl ; azután Nemcsényben volt káplán ; 1 886. nov. Alsó-Kakonczára neveztetett ki plébánosnak. 1894. a drégelyi egyházkerii-9**