Századok – 1895

A Magyar Történelmi Társulat Évkönyve 1895 - Tartalom

136» emelte. Meghalt 1892. dec. 11. Egerben. Számos munkái közül említendők : Ékesszólástan (Eger 1851. több kiadást ért), Magyar nyelvtan (Pest, 1861.), A magyar irodalmi tanulmányok kézikönyve (Pest 1868.), A magyar nemzeti irodalom rövid ismertetése (Pest, 1869.), Német-magyar tudományos műszótár (Pest, 1858.), Emlékbeszéd Ár vay Gergely (1872.) és Tárkányi Béla felett (1886.) Szerkesztette a Vitkovics Mihály munkáit (Bpest, 1879. két k.) és Szemere Pál munkáit (Bpest, 1890. három k.) a szerzők életrajzával. A M. Tört. Társulatnak 1867-től fogva volt tagja. Takács Lajos (Felvinczi), jogi doctor és egyetemi tanár ; Pesten és Berlinben végezte a jogi tanfolyamot ; később a budapesti egyetemen mint magántanár, majd rendkivüli tanár és vizsgáló, a m. ált. hitelbanknál és a Franklin-Társulatnál mint tanácsadó képviselte szaktudományát. A m. ált. hitelbanknál sok évig titkár, majd igazgató helyettes, a budapesti egyetemen a római jog ny. rendkivüli tanára s Budapest székes főváros képviselőtestületének sok évig tevékeny tagja volt. Sokat járt külföldön és jól beszélte a nyugati nyelveket. A politikai s jogi szaklapokban többnyire jegyek alatt jelentek meg czikkei, kivált felsőbb tanügyi kérdésekben ; a Vasárnapi Újságba T. L. jegy alatt írt zene- és színi előadásokat bíráló czikkeket, külföldi művészek életrajzait, s a franczia-német háború alatt a harcztért, különösen Alsatia földi és népismei s társadalmi viszonyait ismertető közleményeket, melyek a franczia s német viszonyok s történeti fejlődésök alapos ismeretéről tanúskodtak és eleven tollal voltak írva. Meghalt 1893. oct. 17. Budapesten 46. évben. A M. Tört. Társulatnak 1877-től fogva volt tagja, Tanács János czimz. prépost és kanonok ; szül. 1818. febr. 6. Váczon polgári szülőktől ; iskoláit szülővárosában végezte s a váczi egyházmegye növendékpapjai közé vétetett föl ; a hittudományi tanfolyamot hallgatván, 1841. jul. 20. pappá szenteltetett. 12 évig volt káplán (Nándor, Czegléd, T.-Györké, Lőrinczi, Mindszent, Nagy-Káta, Félegyháza, Vácz) ; időközben több helyen (T.-Szele, Izsák, Nagy. Káta) mint administrator is működött. 1853-ban ujszászi, 1858. rékási plébánosnak tették. 1867-ben tiszteletbeli kanonokká és szentszéki ülnökké neveztetett ki. 1872-ben váczi székesegyházi kanonokká s alvárosi plébánossá léptették elő. 1873-ban zsinati vizsgáló, 1875. a püspök-egyházmegyei könyvtár főnöke, 1878. bői prépost lett és 1 879-től 1884-ig a kegyes alapítványok kezelője volt. Mindenki részéről kiérdemelt közbecsülésben részesült, melyet előzékeny, szives modora, alapos készültsége s feddhetlen papi jelleme által vivott ki magának. Disze volt azon testületnek, mely őt tagjai közé számitotta s melynek gyűlésein szintúgy mint egyesek magánjellegű ügyeiben, tanácsait, ajánlatait, mindenkor körültekintés, megfontolás jellemzék. Meghalt Váczon, 189.2. febr. 6. influenzában. A M. Történelmi Társulatnak rendes tagja volt. Teleki Domokosné (Széki gróf), gróf Teleki Klementina, gr. Teleki Sámuelnek és br. Jeszenák Lujzának leánya, szül. 1827. mart. 9-én; ferjhez ment 1847. nov. 14. gróf Teleki Domokoshoz, a kiváló publicista s történetíróhoz, ki 1876. máj. 1. balt meg; az özvegy grófné magas műveltségű, jótékonyságáról és hazaflságáról ismert nő volt Kolozsvárt, hol 1894. apr. 18. meghalt. A M. Tört. Társulatnak alapító tagja volt. Teleki Sándor (Széki gróf), főrendiházi tag, 1848—49. honvéd-ezredes, a Petőfi-társaság tagja, szül. 1821. jan. 27-én ; Olaszországban járt 1840-ben Liszt Eerenczczel ; később részt vett a carlista hadjáratban és egy ideig a spanyolok foglya volt. Visszatérve Magyarországba, egy évet (1847) költői birtokán töltött ; ez alkalommal időzött nála Petőfi, ki mézes heteit Koltón töltötte. A szabadságharcz kitörésekor Kővárvidék kapitánya volt és beállt közhonvédnek. Kossuth azonban visszaküldte megyéjébe főkapitány úl és kormánybiztosul. Majd őrnagy és ezredes lett Bem seregében, végre pedig az erdélyi hadsereg fel-