Századok – 1895

A Magyar Történelmi Társulat Évkönyve 1895 - Tartalom

135» árulási vád alapján elfogták és halálra, majd kegyelem útján tizennégy évi várfogságra Ítélték; azon év nov. 23. szabadon bocsáttatott. A Klapka-invasio napjának éjjelén ismét elfogatott, azonban fölmentetvén, két évet külföldön töltött. 1869. mart. 17. Hódmezővásárhely, 1881. nov. 7. és 1884. jun. 15. Székely udvarhely országgyűlési képviselővé választotta. Ezen országgyűlés vége előtt madatumát letette s peczeli birtokára visszavonult. Meghalt 1892. dec. 30. Budapesten. A Budapesti Viszhangot szerkesztette 1852 — 53-ban. Önálló munkái : Az újkor története (Pest, 1850.), Szelid fájdalmak, regény (1853.), A végzet utai, beszélyek ( 1 855.),(Magyar történetiképek (1856.), A válponton (1861.), A katholikus autonomia kérdéséhez (1869.) sat. A M. Történelmi Társulatnak alapító tagja volt. Szögyény-Marich László (M.-szögyényi és Szolgaegyházi), országbíró, val. belső titkos tanácsos, a m. tud. akadémia igazg. tagja, szül. 1806. jun. 2. Pesten ; tanulmányait a bécsi Theresianumban és a pesti egyetemen fejezte be, hol 1 8 éves korában bölcseleti doctornak avatták. Közszolgálatát mint Pestmegye tiszt, aljegyzője kezdte, majd főjegyzőjévé lett. 1832-ben felvitetett az udvari kanczelláriához tiszt, titkárnak. 1834-ben es. kir. kamarássá s 28 éves korában a pesti kir. ítélőtáblához itélőmesterré neveztetett ki; 1840-ben mint nádori itélőmester a főrendiház üzeneteit szerkesztette ; meg azon évben ismét Bécsbe hivatott és a kanczelláriához előadó tanácsossá s udvari tanácsossá neveztetett ki. 1844-ben Budán helytartótanácsi alelnök lett és val. b. t. tanácsosi méltóságot nyert. 1851-ben a birodalmi államtanácsba hivatott meg és küzdött az absolut kormányzati áramlatok ellen. 1859-ben a megerősített birodalmi tanács alelnöke, hol egy hosszabb beszédben Magyarország alkotmányának helyreállítását követelte. 1860-ban Yay Miklós báró mellett másodkanczellári állást foglalt el, de csakhamar visszavonult. 1864-ben elfogadta Fehérmegye főispánságát. 1875-től a főrendiháznak másodelnöke is volt és 1883-ban elnökévé neveztetett ki. Ekkor lemondott főispáni méltóságáról és 1885. végén a főrendiház elnökségéről is. Meghalt 1893. nov. 19. Székesfehérvárt. A M. Tört. Társulatnak alapító tagja volt. Sztáray Antal (Sztárai és Nagymihályi gróf), a főrendiház tagja, íia a 30-as és 40-es évek országgyűlésein nagy befolyással birt gróf Sztáray Albertnek és gr. Waldstein Máriának, szül. 1839. apr. 8. Budapesten; tanulmányait részben itthon, részben külföldön végezte. Az 1861. alkotmányos életben és mozzanataiban mint főrendiházi jegyző élénk részt vett és ezen tevékenységét úgy a politikai, mint a gazdászati téren azután is folytatta. Terjedelmes jószágait, Nagy-Mi hál y Zemplén megyében, és Tárpalota Veszprém megyében. a kor igényeihez képest iparral egyesítve kezelte ; úgy műmalma, mint gulyái s ménese országszerte ismeretesek voltak. A nagy-mihályi és sztárai gróf Sztáray-család oklevéltárát Nagy Gyula m. kir. országos levéltárnok szerkesztésében saját költségén adta ki, melyből eddig két kötet (Bpest 1887—89.) jelent meg. Meghalt 1893 aug. 29. Nagy-Mihályban. A M. Tört Társulatnak alapitó tagja volt. Szvorényi József, cistercita rendi áldozó pap, főgymnasiumi igazgató, szül. 1816. jul. 5. Sátán Borsodmegyében ; közép- és felsőbb iskoláit (ez utóbbiakat már mint papnövendék) Egerben végezte ; hittanulmányainak III. éve után azonban a cisterciek rendjébe lépett át. Zirczről 1839. őszén a székesfehérvári gymnasiumba küldték tanárnak, hol 1840-ben pappá szentelték föl. 1845-ben nyelvtudom, pályamunkáját a m. tud. akadémia első jutalommal koszorúzta meg, 1846-ban pedig tagjának választotta. 1849 octoberben az egri gymnasiumhoz rendeltetett, hol 1866-ban igazgató lett és 1868. egyszersmind a rendház vezetését vette át. 1885-ben félszázados irodalmi s tanári munkásságát a király Ferencz-József rendje lovagkeresztjével jutalmazta ; a in. t. akadémia pedig 1886-ban tiszt, tagjává