Századok – 1895
A Magyar Történelmi Társulat Évkönyve 1895 - Tartalom
Hiányai Írására. Pl. a Csákyak levéltárában talált adatok ösztönzik és lelkesítik őt a két Csáky István és az első neje Wesselényi Anna élete megírására. A zólyomi kiránduláson ő találta meg a Radvánszky-család rndványi könyvtárában Balassa Bálint szerelmes versei gyűjteményét, melyből a Tört. Társ. remek kiadása készült. (1879.) Béldi Pál élete megírásához is a gr. Teleki levéltár ilyetén átkutatása adta meg neki az impulzust. Az ő történetírói működése tehát szorosan összefügg a M. Történelmi Társulattal, sőt mondhatjuk, az ezzel való viszonyából nőtte ki magát. Első és utolsó tört. művei is a Tört. Társulat kiadásában jelentek meg. Legtöbb műve azonban a At. T. Akadémia kiadásában látott világot. Mert. a M. T. Akadémia írói érdemeinek méltánylásául 1876-ban levelező és 1885-ben rendes tagjává választotta. Szorgalmas tagja volt ott is a történelmi, nemzetgazdasági és régészeti bizottságoknak. A mikor csak egészsége engedte, minden gyűlésre eljárt. Kivált akadémiai rendes taggá választása igen nagy örömet okozott ekkor már sokfelől sebzett szívének, lelkének. Más társulatok culturális törekvéseiben is tevékeny reszt vett, így az 1875-ben létesült Székely MivelÖdési és Közgazdasági Egylet alapításában és működésében kiváló része volt. Annak mindvégig buzgó és munkás választmányi tagja, utóbb alelnöke s hét éven át kiadványainak, naptárainak szerkesztője volt. A székelyegyleti közgyűléseken olvasta fel gr. J\íikó Imre és br. Apor Károly fölött tartott nagyhatású emlékbeszédeit, A naptárban megjelent sok kiváló egyén életrajzát is legnagyobbrészt ő irta. A Régészeti és Embertani Társulat megalakításában is jelentékeny részt vett 1879-ben, abban sokat dolgozott s végig választmányi tagja volt. Kedvelt tárgya volt itt a régi hires erdélyi zománcz tanulmányozása, melyről többször értekezett. A Heraldikai és Genealógiai Társaságnak is ott állott bölcsőjénél 1883-ban. A Turul legelső füzetében már ír is a »Wesselényi család czímeró«-ről. A Ili. füzet főczikke is az ő tollából való: »Az első magyar czímertan«-ról, Páriz-Pápai