Századok – 1894

Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: A Hóra-lázadás magyarországi része - II. bef. közl. 714

722 MÁRKI SÁNDOR. tása miatt gyanúsított gonosztevők« üldözését abbahagyja a vármegye, s hogy nagyobb bizonyítékok szerzése végett a királyi biztosság elé terjeszsze az ügyet, mert a lázadásban az a biztosság hoz ítéletet, mely egyúttal kihallgatta a vádlottakat, A vármegye azonban most sem hajolt meg; nov. 30-án fölírt a helytartótanácshoz, hogy megtudja, kinek van hát joga intézkedni a lázadók ügyében. Figyelmeztette a kormányt, hogy a lázadás tulajdonképen még most sincs elnyomva. A nemesek házaiból elrablott vasakból lándsákat kovácsolnak, vagy kovácsoltatnak az oláhok, hogy a nemeseket s egyáltalán a magyarokat tovább gyilkolhassák. A tűz tehát nem aludt ki, sőt attól kell tartani, hogy még nagyobb lángra lobban s a lázadóktól valóban nem lehet beszedni az adót.1) Mivel azonban nov. 30. a helytartótanács csakugyan felhítta a megyét, hogy a zavargó oláhok ügyében a kir. biztos ítéleteihez alkalmazkodjék, decz. 20. a gyűlés küldöttség útján üdvözölte a Papilla tábornokkal Aradra érkezett Jankovichot s előadta, mit tett idáig a lázadás lecsillapítására. Mikor pedig Jankovich a még börtönben űlő lázadók ügyében folytatott vizsgálatok iratait ismét követelte, a vármegye megbízásából azokat csakugyan átvitte hozzá Forray Ignácz jegyző és Lengyel ügyész.2) »Bosszúállásra való indulatjok megaludt, hogy ők is rebelliseknek ő felsége előtt ne láttassanak.«3

) Másrészt azonban »mivel ez a tűz nemhogy csillapodnék, hanem — mint mondják — az elvetemült parasztok dühe miatt még inkább elfajul, úgy, hogy már egész Erdély fegyvert ragad«, nekik, mint szomszédoknak, főképen résen kell állniok ; kérik tehát a királyt, ily veszélyes körülmények közt rendeljen ide elegendő katonaságot, mely a lázadó népet ne csak fegyvereinek mutogatásával ijesztgesse, hanem minden erővel ki is irtsa az elégedetleneket. Engedje meg továbbá, hogy a már elfogottakon végrehajthassa ítéletét a vármegye ; s tegyen meg mindent, hogy ezt a minden oldalon oláhoktól környezett vidéket biztosítsa és pedig necsak a nemességért, melynek a száma e tájon úgyis csekély4), hanem a haza többi fiának javára is.5

) A segélyígérő szomszédos vármegyéket pedig fölkérték, hogy az oláhok betörésének esetére minden pillanatban készen álljanak oltalmukra.6

) ') Aradm. jk. 1784., 651. s) Jk. 652. és 661. sz. s) Kis András és Domokos Ferencz levele. Hazánk, III. 152. 4) 1785. évi összeírás szerint 223. 5) -Jk. 657. «) U. o. 659., 676. V. ö. Békésm. tört. évk. XI. 107. Szentkláray, Száz év, I. 459—460.