Századok – 1894

Könyvismertetések és bírálatok - Erre válaszol Kropf Lajos 646

TÖRTÉNETI IRODALOM. 655 megegyeznek Benyovszky val, hogy május 12-én (az ó-hitű naptár szerint) indultak el Kamcsatkáből. Bjumin szerint május 16-án egy ismeretlen sziget mellett vitorláztak el, 17-én töhb kisebb szigetet láttak és már 18-án egy nagyobb szigetnél horgonyt vetettek, még pedig véleményük szerint a 17-dik Kurili szigetnél, melyet a bennszülöttek saját nyelvükön Ikozá-nak hittak. Berg kételkedik, hogy 6 nap alatt lapos fenekű hajójukkal ily messzire haladhattak volna. De akármi volt a sziget neve, azt még dr. Jankó sem tagadja, hogy a Kurili szigetek egyike volt. Itt május 29-ig maradtak, a mely napon Benyovszky összeesküvés miatt több férfit és — örök gyalázatára legyen mondva —- egy asszonyt is megkancsukáztatott, kinek egyedüli bűne az volt, hogy hű akart maradni férjéhez és vele Kamcsatkába visszatérni. Ez oly bűn volt az erkölcstelen Benyovszky véleményében, hogy az asszonyt a. többi összeesküvővel együtt halálra Ítélte,1) de megkegyelmezett valamennyiüknek, épp úgy mint az osztrák katona-hóhér a forradalomban Leiningen bárónak, nem ugyan kötélről golyóra, hanem golyóról —- lassú, kínos éh-halálra s mindhármukat kitette egy puszta szigeten, hol egy évnél tovább gyökereken és kagylókon tengették életüket, míg végre az említettem orosz kereskedő hajó meg nem találta és az orosz hatóságoknak vissza nem szolgáltatta őket. Benyovszky még ugyanazon a napon t. i. május 29-én elhagyta a szigetet és a Philippini szigetek felé tartott. De elesége és friss viz készlete csakhamar leapadt és a hajó személyzete és az utasok a nagy forróság és éh-szomj miatt türelmetlenkedni kezdettek. Egy óriási szélvész is lepte meg őket a tengeren, így történt, hogy midőn 39 napi út után julius 7-én este jobb kézfelől egy szigetet pillantottak meg, horgonyt vetettek s másnap egy kikötőbe mentek, mely mint Rjumin értesült, 50 vagy több versztnyire volt ííangaszakitól és nem messze Meákótól, a tartomány hajdani fővárosától és a Dairo. a japáni prímás (duchovnájá bolysájá vlasztj) székhelyétől, mely ugyanazon szigeten feküdt. Sztepánov elbeszélése szerint pedig, midőn Kamcsatkáből elindúltak, eleinte úgy látszik, terv nélkül ide-oda vitorláztak. Hogy a partról meg ne láthassák őket, először a nyílt tengerre menekültek, majd a szél miatt kénytelenek voltak megváltoztatni irányukat és el végre keletfelé fordultak. Két nap múlva megpillantották a Kurili szigetek egyikét, mely mellett balra haladtak el. Harmadnapon szélvész kerekedett J) Szgibnev szerint.