Századok – 1894

Könyvismertetések és bírálatok - Thim József: Az újabb szerb irodalom termékeiről - 559

560 történeti irodalom. terjedő mű. Apró értekezések gyűjteménye ez, mely a rigómezei ütközet előtti és utáni eseményekről írt dolgozatait öleli fel. Sztanojevics kritikailag bírálta felül Novákovics művét. "Bevezetésképen rövid, de igen világos történetét adja a szerb történetírás keletkezésének és fejlődésének a jelen században. A jelen század első felében a. szerb nyelvtudományt ápolták az irók és a szerb helyesírás körül harczoltak. Ez a küzdelem annyira igénybe vette a szerb jeleseket, hogy a történetírás parlagon hevert. Csak a század második felében kezdték a történetet művelni, és ezen évtizedek alatt pár iskola keletkezett, egy a régi meseféle tradicziókat fogadta alapúi, a másik iskola és párt az irott kutforrásokat, és csak másodsorban a régi hagyományokat. Beismeri, hogy a szerb történetírás messze van még attól, hogy a főbb történeti események kritikailag kifogástalanúl megírhatók volnának és helyesli, hogy ujabban az anyaggyűjtésre fektetik a fősúlyt. De ez az anyag is szét van szórva; a régi okiratok számos hibától hemzsegnek, melyeket a kiadók követtek el. Ennek a rendszertelenségnek tudja be Sztanojevics, hogy Novákovics fenti művében számos hibát követett el. Novákovics műve két részre oszlik, egyik 1371-ig a maricai csatáig terjed, a másik a rigómezei ütközettől 1413-ig. Lázár knéz uralmát azonban nem ölelte fel. ISTovákovics a törökök győzelmeit abban látja, hogy a byzanti birodalom gyenge volt, és belsőleg zilált, tönkrement, a törökök pedig organizált, hatalmas czentralizált haderőt képeztek. Hogy a Balkán-államok ekkoriban hanyatlásnak indultak, erőben, fejlődésben síilyedtek. amint is látni, hogy az 1191. moravai vereség hasonlíthatlanúl súlyosabb volt, mint az 1389. rigómezei ütközet és mégis előbbi után a szerb birodalom újból megerősödött, míg az utóbbi jelentéktelenebb vereséget a birodalom bomlása követte. Frappans hasonlat ehhez a mohácsi vész ! Novákovics kiválóan irta meg a makedón szerb tartományok történetét, melyek különösen V. Uros czár alatt virágzottak. Ilyenek voltak Selena czárnő Uros anyja, a Dejanovicsok, Bogdán, Vojihne, Vukasin és Uglyesa tartományai. Az első csapást a szerb birodalom egységére Vukasin mérte, a ki 1366-ban fíiggetleníté magát és a királyi czímet felvette. Szerinte ő és a déli tartományok fejedelmei Uros, illetve Lázár knéz és Brankovics Vuk gyengesége miatt, a kik nem akartak elhatározóan a törökök ellen indulni, váltak el. Az 1371-ig terjedő török elleni küzdelemnek Uglyesa volt a lelke. A könyv 7. fejezetében a maricai csata és következményei