Századok – 1894

Könyvismertetések és bírálatok - Sabatier Pál: Vie de S. François d’Assise. Ism. Márki Sándor 556

557 történeti irodalom. — Sabatier szerint — talán igazabban intette korát, mint utóbb maga Kempis Tamás. Szent Ferencz föllépésének idejéig Francziaországban 2136 kolostort alapítottak; s ezeknek tagjai — rendszabásaik értelmében — meghaltak a világra nézve. Lemondásukat szent Ferencz nem tartotta keresztényiesnek. Velők és azokkal a falusi papokkal szemben, kik az istenség gondolatába mélyedve, nem kívánkoztak ki templomaik magasztos falai közöl, inkább azoknak adott igazat, kik első sorban az embert tartották szemeik előtt, és ezt az embert akarták nevelni, javítni. Jobban szerette azokat, kik nem a szertartások hiú fényével gyönyörködtettek, hanem szívok melegségével gyújtottak. Szent Ferencz, Sabatier felfogása szerint, nem is egy felekezeté, hanem az egész emberiségé. Beösmeri, hogy nehezebb odaképzelnünk magunkat a XIII. század felfogásába, mint visszaálmodni a görögök és rómaiak korát, Sohasem volt olyan erős az Isten haragjától való félelem és sohasem volt olyan mély az Isten irgalmába vetett hit, mint a XIII. században, melyet egy kis módosítással most már a rablók és a szentek századának nevez. Egészen új szellem lengi át a. Stabat mater és a Dies irae keletkezésének időszakát : az ember alanyi érzülete sohasem jutott még oly igaz kifejezésre, mint a XIII. század fölséges hymnusaiban. A fájdalomnak azt a bús hangját, a reménynek azt a csengő szózatát nem ösmerte a régi világ. Azt hinné az ember, aszszonyok szíve dobog az akkori férfiak keblében. Teljesen erőt vesznek rajtuk az érzelmek ; csakhogy az érzelmek kifejezésére nem elég tökéletes még a nyelv a nap dalának Írójánál, szent Ferencznél sem. Minden nép vágyakozik olyan hősre, kiben sok százados életének minden óhajtását megtestesítse. Az olaszok szent Ferenczet már életében ilyennek ösmerték el s halhatatlanaik közé sorozták. Ezt csak úgy tehették, hogy a legendát egybezavarván a históriával, nem ösmerték föl szent Ferencz egyéniségének helyes arányait. Bizonyos — úgymond Sabatier, — hogy szent Ferencz a sienai úton nem találkozott az üdvözletére az égből alászállt három szűzzel, a mint bizonyos az is, hogy megrémítésére nem szaggatott fel sziklákat az ördög, azt hiszi azonban, hogy ezeket a káprázatokat tagadva, nagyobb hibába eshetünk, mint azok estek, kik ezt állították. Milyen titokzatosnak találta ő is első látásra az assisi bazilikát s milyen groteszknek és bizarrnak, mikor félév múlva ismét ott járt s már bírálgatva tekintett körül. A történelem is olyan tájék, melyben a látvány folytonosan változik. Két vizsgáló