Századok – 1894

Könyvismertetések és bírálatok - Du Hamel de Breuil János: Jean Sobieski et sa politique. Ism. Mika Sándor 552

553 történeti irodalom. a franczia subsidiumot az új királyra nézve csaknem nélkülözhetlenné tette. így történt, hogy Sobieski 1674—1680-ig XIV. Lajos szövetségében vagy helyesebben zsoldjában a hatalmas franczia királynak az osztrák ház gyöngítésére irányuló törekvéseit támogatta. Megválasztatása után Forbin varsói franczia követ utján azonnal megkapta az értesítést, hogy mit vár tőle a versaillesi udvar: Béküljön ki a törökkel, hogy a porta a franczia érdekeknek megfelelően Bécs felé szabad kezet nyerjen; támogassa a magyar felkelőket és végűi újítsa fel Lengyelország régi igényeit Sziléziára, azaz kezdjen háborút az osztrák ház ellen. , Sobieski mind a három kívánságot kész volt teljesíteni, feltéve, hogy viszont a franczia király az ő követeléseinek a pénzsegélyt illetőleg eleget fog tenni. Elvileg e feltétel ellen XIV. Lajosnak nem volt kifogása, de az adandó pénzsegély nagysága felől csak hosszas tárgyalások után tudtak megegyezésre jutni. Mert a lengyel király kövételései épen nem voltak csekélyek. Eltekintve attól, hogy trónra emeltetése a versaillesi udvarnak már ötszázezer livre-be került, most csupán Lajos első kívánságának teljesítéséért, a törökkel kötendő békéért, százezer aranyat követelt. Nem csoda, ha Versaillesben kezdetben hallani sem akartak ily drága szövetségről, de utóbb jobban méltányolva a lengyel szövetség nagy politikai előnyeit, mégis engedtek. 1675. junius 15-én Forbin és Bethune marquis, mint a franczia király biztosai megkötötték a szerződést oly formán, hogy a franczia király Sobieskinek a törökkel kötendő békéért százezer aranyat ad s lia Sobieski a császár ellen a háborút Sziléziában megkezdi, és a magyar felkelők számára a csapattoborzást országában megengedi, a franczia kormánytól évenként kétszázezer arany segélyben fog részesülni. Legtöbb nehézséget a magyar felkelők segélyezésének kérdése okozott, E pontban XIV. Lajos és varsói megbízottja sem értettek egyet. Forbin tudniillik igen nagy fontosságot tulajdonított a felkelésnek, hathatósan kívánta azt segíteni. Sürgette az engedélyt, hogy a felkelőkkel egyenes összeköttetésbe léphessen és a segélypénzt, nem bízva a lengyel király becsületes közvetítésében, egyenesen a felkelők kezébe kívánta volna adni. Ez azonban nem tetszett a franczia királynak. XIV. Lajos kevésre becsülte a felkelők rendezetlen erejét s csak azon esetben volt hajlandó a magyar felkelés támogatására jelentékeny pénzáldozatot hozni, ha a lengyel király, kinek, mint Versaillesben beszélték, a felkelők a magyar