Századok – 1894

Könyvismertetések és bírálatok - Du Hamel de Breuil János: Jean Sobieski et sa politique. Ism. Mika Sándor 552

554 történeti irodalom. koronát még trónralépése elótí felajánlották, személyesen a, felkelők támogatására sietne. Természetesen erre csak akkor lehetett komolyan gondolni, ha a béke Lengyelország és a porta között már megköttetett. A franczia diplomaták minden törekvése tehát első sorban e czél elérésére irányult. Ösztönözte őket erre azon hír is. melyet 1676 elején maga Sobieski tudatott, mint örvendetes eseményt Versaillesben, hogy t. i. Konstantinápolyban a nagy vezéri méltóságot 1675 végén Kara Musztafa nyerte el. Az új nagyvezér, mint a diván császár ellenes pártjának feje volt ismeretes s általánosan azt tartották róla, hogy a török befolyást nemcsak egész Magyarországra ki akarja terjeszteni, hanem még az osztrák örökös tartományok meghódítását is tervbe vette. A franczia ügynökök tehát Forbin Varsóban, Nointel pedig Konstantinápolyban — minden ügyességüket kifejtették, hogy a török és a lengyel kibékítésével északot és délt Bécs ellen zúdítsák s a versaillesi udvar roppant örömére 1676. október 16-án a békét Lengyelország és a porta között Zurawnában csakugyan létrehozták. 1677 elején úgy látszott, hogy XIV. Lajos elérte azt, a mit oly hőn óhajtott: törökök és lengyelek kibékültek s készen állottak, hogy a franczia udvar intésére a Habsburgok birodalmát megrohanják. És a franczia király nagy diplomácziai győzelme mégis eredménytelen maradott. Sem a törökök, sem a lengyelek nem kezdették meg a háborút a császár ellen. A porta azonnal a zurawnai béke után a moszkvai czárral bonyolódott oly háborúba, mely erejét évekre lekötötte, s ugyanakkor meglazult a barátság XIV. Lajos és a lengyel király között is. A lengyel politika megváltozásának több oka volt. Először is a lengyel közvélemeny hallani sem akart a háborúról a császár ellen, úgy hogy Sobieski ha akarta volna sem léphetett volna fel a császár ellen. De nem is akart. Visszatartották őt Dánia és Hollandia tiltakozása, első sorban pedig neje Mária Kazimira ki nem elégített pénzvágya ós sértett büszkesége. A lengyel királyné ugyanis a maga számára hátralékos évdíjak fejéhen 60,000 livret követelt, atyja d' Arquian marquis számára pedig a berezegi czímet kérte, és XIV. Lajos elég eszélytelenül sem az egyik, sem a másik követelést nem akarta teljesíteni. így történt, hogy Sobieski politikája a versaillesi és bécsi udvarokkal szemben egészen váratlanul megváltozott. A mily mértékben lazult barátsága a franczia királylyal, oly mérvben idegenedett el a magyar felkelőktől is. noha ezekkel