Századok – 1894

Könyvismertetések és bírálatok - Pisani: La Dalmatie de 1797 aá 1815. Ism. Fest Aladár 538

történeti irodalom. 557 igen különböző felfogást tanúsítanak. Erber egészen a Thugut szellemében itéli el a mozgalmat és Rukavina magatartását. Sokkal önállóbb és tárgyilagosabb a Pisani felfogása. 0 is elismeri ugyan, hogy osztrák centralista szempontból Rukavina hibázott, de másrészt megjegyzi, hogy a nép nyelvét értő s azon beszélni tudó Rukavina választása sok tekintetben kitűnő volt. »Anélkül, hogy Rukavina védelmére akarnánk kelni úgymond — nem birjuk oly vétkesnek hinni, mint a minőnek Bécsben föltűntették. Láttuk munkájánál : derék katona, bár egy kissé dicsekedő, de nem valami mély politikus. Ellentétbe jőve a Thugut és Thurn-féle diplomatákkal, természetesen neki kellett a rövidebbet húzni . . . Ügy akarni feltűntetni a dolgot, mintha ez egész mozgalom csak egy-két inkább buzgó mint ügyes katonatiszt izgatásának lett volna következménye, annyi volna, mint *a kérdést lényéből kiforgatni.« Tény az, hogy »az országban egy jelentékeny párt kész volt a magyar zászlót kitűzni«. Pisani további részleteiben is igen helyesen itéli meg a kérdést, melyet a mostani dalmaták pártállásuk szerint olasz vagy horvát nemzetiségi szempontból modernisálva fognak fel. Könnyű megértenünk, hogy a kiváltságok tiszteletben tartásához szokott dalmát nemesség és papság s az autonom városok polgársága a magyar koronával való egyesüléstől remélhette leginkább privilégiumai épségben tartását s az alkotmányos szabadság fennmaradását. Ez értelmi momentumhoz járult mint érzelmi momentum a Magyarországgal való régi kapcsolat tudata, valamint a hálás visszaemlékezés azon tényre, hogy ez állam a dalmát rendek és városok jogait mindenha* megóvta. Igaz, hogy a rendi alkotmányt és szabadságot akkor Magyarországon csak a kiváltságos osztályok és városok élvezték : de Ausztriában senki sem élvezte. Mindezeket tekintetbe véve s az ismert tények alapján nincs az az elfogulatlan történetíró, ki e mozgalom spontán jellegét és jogosultságát kétségbe vonhatná, — amint azt Pisani példája is mutatja. Bővebben foglalkoztunk a két munkának eme részleteivel, mint a melyek bennünket közelebbről érdekelnek. Ismertetésünk szerény kerete nem engedi, hogy az ezután következő nyolez évi osztrák és hét évi franczia uralomról részletesebben szóljunk. Erber itt is sok becses anyagot közöl, de áttekinthető rendszer nélkül, inkább csak hadi történetet adva. Pisani azonban ezen kivűl behatóan, rendszeresen és mindvégig vonzó előadásbau ismerteti az osztrák és franczia közigazgatás szellemét, intézményeit és azok hatását; remek jellemrajzokat ad a szereplő kormányférfiakról és hadvezérekről, s éles megfigyelő tehetségre SZÁZADOK. 1894. VI. FÜZET. 36