Századok – 1894

Könyvismertetések és bírálatok - Pisani: La Dalmatie de 1797 aá 1815. Ism. Fest Aladár 538

TÖRTÉNETI IRODALOM. 543 nökök küldetésének czélját is nyilvánvalóvá teszik. (Itt mindjárt megjegyezzük, liogy e magyarpárti jelentések egytől egyig a bécsi császári hadi levéltárban vannak —- fasc. 6. N. M. Krieg in Italien 1797., — s Hadik gróf altábornagyhoz vannak intézve.) így például : a krupai kalugyer barátok, összeszűrvén a levét ez ügynökök egynémelyikével, közölték velük, hogy általános az attól való félelem, hogy a francziálc eljönnek a népet kirabolni ; a dalmaták mindnyájan tudják, hogy Velencze már nem képes az országot egy netán betörő ellenség ellen megvédeni ; sóvárogva várják tehát egy magyar sereg érkezését, melynek rögtön megadnák magukat, csak megígérjék nekik, hogy vissza nem lesznek szolgáltatva a bosszúálló köztársaságnak. Más jelentések szerint : Kninben, Scardonában, Sebenicóban és más helyeken sok szerdár, gazdag birtokos és befolyásos személy arra a puszta hírre, hogy a horvát Likában (mai Lika-Korbáva megye) egy magyar sereg összpontosíttatik, készeknek nyilatkoztak a föltétlen meghódolásra, hozzátévén, hogy ők mindig Magyarország hü fiainak (figli fedeli deli' Ungheria) tekintették magukat.« (Erber i. m. I, 49 1.) Erber mindezeket a tényeket egy úgynevezett »magyar párt« fondorlataira vezeti vissza, anélkül, hogy ez állításának bizonyítására egyetlen egy positiv adattal szolgálna. Kikből állott ez a »magyar párt«, mik voltak az eszközei, hogyan volt szervezve : mind olyan kérdések, melyekre hiába várunk feleletet. Mi ugyan egyátalán nem éltjük, mi jogon teszi meg Erber e hivatalos ügynököket magyar párti ügynököknek, s miért keres e hivatalos jelentésekben magyar pártczélzatokat. Legelébb Hadik gróf szereplésével kellene tisztába jönnünk, mint a kihez a jelentések intézve vannak ; de őt a szerző a szövegben még csak nem is említi. Mi a dolgot — positiv adatok híján — így fogjuk fel. A leobeni előzetes béke után gondoskodni kell az átengedett területek katonai megszállásáról. E feladatot Thugut kiilügyminister Hadik gróf altábornagyra bízza. Ez kijelöli a megszálló sereg parancsnokait, s egyben arról is gondoskodik, hogy titkos ügynökök által Dalmáczia hangulatáról megbízható tudomást szerezzen, s ha épen szükséges, hangulatot csináltasson. A hangulat váratlanúl kedvező. A dalmatákban eleven még az a történeti tudat, hogy valaha a dicső Magyarországhoz tartoztak ; ellenben Ausztriáról történeti hagyományuk nem tud — amint nem is tudhat — semmit. Az altábornagy katona létére aligha törődött sokat a kérdés politikai oldalával, ellenben súlyt helyez arra, hogy ezen érzület ügyes felhasználásával a katonai okkupácziónak gyors és teljes sikerét biz-