Századok – 1894

Könyvismertetések és bírálatok - Pisani: La Dalmatie de 1797 aá 1815. Ism. Fest Aladár 538

542 TÖRTÉNETI IRODALOM. alatt már régiben is voltaic. Amit annyival is inkább vélnek remélhetni, amennyiben híre jár, hogy egy erre vonatkozó pont már fel is van véve a békeszerződésbe; továbbá ezt következtetik abból is, hogy e czélból hír szerint már meg is indult Likában és Horvátországban a hadak és élelmi szerek összpontosítása.« (Orsz. levéltár : Acta gubernii Fluminensis, 1797. május 21, 1086. sz.) A szerzők Gabrielli működését csak jóval későbbi, junius 10., 15., 21-én kelt, a császári hadi tanács levéltárában őrzött jelentéseiből ismerik, s így érthető, hogy csak későbben szólnak róla; noha nézetem szerint kétségen felül áll, hogy az egész mozgalmat kezdettől fogva a bécsi diplomatia szította egyrészt a zárai konzul, másrészt az egyház érdekeit féltő ferenczrendi szerzetesek és külön kiküldött ügynökök által is. Valamint az is kitűnik a fent közölt okmányból, hogy a kedvező hangulat keltésének kezdettől fogva egyik főeszköze volt a magyar koronával fennállott régi kapcsolat tudatának s a történeti hagyományoknak felhasználása. Miután a spalatói, traui és sebenicói zendülések s az azok nyomában járó petitiók és hódolatnyilvánító küldöttségek kimutatták, hogy az Ausztriához (voltakép Magyarországhoz) való csatlakozás eszméje a vidéken is kedvező talajra talált, junius 24-én Zárából is útnak indult egy küldöttség Bécs felé, hogy ott a dalmát főváros hódolatát bemutassa és az osztrák megszálló sereg eljövetelét sürgesse. E küldöttség azonban már Zengben találkozott a megszálló sereggel ; tehát nem is ment tovább, hanem e sereg parancsnokának, Casimir ezredesnek tette le a hűségesküt, ki már eddig befejezte Istria és a Quarnero szigetek okkupáczióját ... ez utóbbiakét a magyar király ^nevében. És itt álljunk meg egy kissé, hogy helyreigazítsuk Erbernek nyilvánvaló tévedését. Azt, mondja ő : »Eközben az ausztriai magyar párt (!) nagy tevékenységet fejtett ki a végből, hogy Dalmácziát egy állítólagos történeti jog alapján visszakövetelje. Meg nem elégedve azzal, hogy magának megnyerte Rukavinát és Casimirt (a megszálló sereg parancsnokait), számos politikai ügynököt is küldött Dalmácziába, hogy a népet, kivált a faluhelyeken, felbiztassák és arra bírják, hogy a magyar koronához való visszacsatolást kérelmezzék. A klérus idevágó tevékenysége, élén Dorotich baráttal, már ismeretes előttünk ; s így nincs egyéb hátra, mint hogy eléadjuk az említett politikai ügynökök jelentéseiben foglalt tudósításokat, melyek — azonkívül, hogy a dalmát vidéki népesség szelleméről is adna,h némi felvilágosítást (ezt tehát Erber is megengedi), ez ügy-