Századok – 1894

Könyvismertetések és bírálatok - Pisani: La Dalmatie de 1797 aá 1815. Ism. Fest Aladár 538

541 TÖRTÉNETI IRODALOM. a velenczei senatus feloszlatása és democratizálása, Velencze megszállása és kifosztása a francziák által leírhatatlan izgalmat keltettek Dalmácziában s ott valóságos anarchiát idéztek elő. Mikor aztán a Yelenczéből gyáván hazaküldött dalmát katonák megérkeztek, a zavar tetőpontjára hágott s valóságos forradalom tört ki. .lellemzően sajátságos e forradalom jellege, mely teljes visszája a franczia forradalomnak. Itt ugyanis a köznép a demokratikus jelszavakat hangoztató, a francziákkal rokonszenvező vezéremberek ellen fordítja éktelen dühét, és Sebenicóban, Traùban, Spalatóban sorra öldösi és kirabolja az úgynevezett »jakobinusokat«. Mintha csak a Vendée-t látnánk magunk előtt. Mindeme lielyelcen a véres mozgalom azzal ér véget, hogy a lakosság petitiók vagy küldöttségek által hódolatát nyilvánítja a német császár és magyar királynak, felszólítván öt Dalmáczia mielőbbi birtokba vételére. Es itt némi kifogásolni valót találok a két szerző előadásában. Köztudomású dolog, hogy a leobeni előzetes békeszerződés első pontjában Napoleon Ausztriának igérte Istriát és Dalmácziát egész Cattaróig. Bizonyosra vehetjük, hogy az osztrák diplomatia kéz alatt rögtön megtette intézkedéseit az okkupáczió előkészítésére s az ennek kedvező hangulat ébresztésére. Ezen diplomatiai küldetés első sorban a zárai osztrák konzulra, de Oabriellire hárult. Nem szenvedhet kétséget, hogy Dalmácziában tőle indult ki az erre czélzó mozgalom. A két szerző mindegyike vét tehát egy kissé a logikai sorrend ellen, midőn előbb körülményesen előadja a vidéki franczia- és velencze-ellenes véres tüntetéseket, s csak azután említi — mintegy mellékesen — Gabrielli működését. Igaz ugyan, hogy a szerzők egyikének sem volt tudomása egy idevágó fontos okmányról, mely az egész kérdést kellő világításba helyezi. Evekkel ezelőtt ugyanis alkalmam volt lemásolni Gabrielli konzulnak egy jelentését, melyet a fiumei kormányzósághoz intézett. E jelentés 1797. május 21-én kelt ; tehát egy hónappal a leobeni szerződés után, s csaknem egy hónappal az említett véres zavargások elÖtt (melyek csak junius 15-én törtek ki). íme ez oklevél szövege: »A kir. kormányzóság, ép úgy mint én, bizonyosan tudomást szerzett már a velenczei köztársaság végleges bukásáról (a francziák május 14-én, egy héttel e levél kelte előtt, szállották meg Yelenczét) ; miért is erre nézve fölöslegesnek tartom a részletes tudósítást. Csak azt jelentem tehát, hogy az idevaló lakosság, nemesek úgy mint nem nemesek egyaránt, kétségbe vannak esve, s egy szívvel lélekkel óhajtják és epedve várják, hogy Ismét Magyarország uralma alá jussanak, mely