Századok – 1894

Tárcza; Önálló czikkek - Tagányi Károly: Vélemény a megyei monographiák tervrajza ügyében 364

tárcza. 367 5. Az »egyházi és vallási állapotok« külön fejezetben való tárgyalása szintén fölösleges. Mert ami e nemben esemény számba megy, arra nézve ugyanazt kell ismételnünk, amit a köztörténet szerepéről imént elmondottunk. A vallási mozgalmak se tartoznak az illető megye, hanem az ország történetére, s csakis lokális hatásukban jöhetnek itt tekintetbe. A munkafelosztás elve régóta létrehozta már az egyháztörténeti irodalmat, nincs tehát semmi szükség, hogy ennek terhét is a monographusra hárítsuk. Kolostorok, plébániák stb. története pedig egymással összefüggőleg úgy sem lévén tárgyalható, mindeniknek történetét külön-külön az illető község történetével kapcsolatban lehet elmondani. 6. »Közművelődési állapotok« czíme alatt szintén van egy fejezet, de hogy az egy megye területéhez tartozó : iskolák, könyvtárak, nyomdák, szinházak, festészet, egyletek, közjótékonysági, biztosítási intézetek, irodalom, írók, néperkölcsök, táplálkozás, élelmi szerek, közerkölcsiség, bűnügy, régészeti emlékek s a nevezetesebb épületeknek történeteiből hogyan lehetséges egy fejezetet megcsinálni, annak titkával a szabályzat adós maradt. Minek itt egységet erőltetni, mikor az úgy sem lehetséges ? A közművelődési intézetek, emlékek és épületek történetét leghelyesebben megint csak az illető községnél lehet tárgyalni. A megyei lakosságra vonatkozó adatok — a nélkül t. i., hogy a monographus a néprajzíró mesterségébe ártaná magát — helylyel-közzel az általános történetben értékesíthetők. Ámde a szellemi életet, a gondolat világát : egy megye területére lokalizálni akarni — egyáltalán képtelen vállalkozás. A szabályzat el akarja velünk hitetni, hogy megyei művészet, irodalom, tudomány létezik ; minden a megyében született és működött író életrajzát követeli, — s kell-e bővebben fejtegetnünk ? hogy mindezekhez a megyének absolute semmi köze. 7. Látszólag nagyobb jogosúltsága. lehetne a »Gazdaság, kereskedés, ipar« czímű fejezetnek, de azt a monographus -—- a létező összeírásokból — részint az általános részbe, részint pedig az egyes községek történetébe olvaszthatja. Megjegyzendő azonban, hogy 1. a megye mai közgazdasági állapotainak ismertetését ismét csak specziális gazdasági írótól várhatjuk, 2. hogy a monographusnak megint nem lehet feladata : fejtegetni a gazdasági kulturának fejlődését, mert az sem szorítható ezen vagy azon megye területére. 8. Következnének »a birtokos családok« : az az eleme a monographiának, a mely nélkül az nem is képzelhető, — s még ez ellen is van kifogásunk. A szabályzat szerint a családok ábéczé rendben volnának elősorolandók, — holott mi ennél formailag is tetszetősebb, logikailag is helyesebb megoldást látunk. Mivel ugyanis a községek története tényleg úgy sem egyéb, mint annak a története : hogy ment át ez vagy az a birtok vagy birtokrész