Századok – 1894

Tárcza; Önálló czikkek - Tagányi Károly: Vélemény a megyei monographiák tervrajza ügyében 364

366 tárcza. úgymint : »háborúk, ütközetek, ostromok, táborozások, békealkuk, országgyűlések, koronázások, királyok látogatásai«. A történeti egység keresztülvitele, a mi mesterségünknél, úgyis mindenkor a legnehezebb feladatok közé tartozott, de ha azt ilyen egymással sem közvetve, sem közvetetlenűl össze nem függő anyagból kell megcsinálni, — azt hisszük, hogy e zagyvalékkal szemben a legnagyobb alkotó képesség is tehetetlen marad. De mi azt kérdezzük, hogy egyáltalán mi köze a monographiának ehhez a »kültörténet«-hez ? Mert igaz ugyan, hogy azok az események a megye területén folytak le, de vájjon létezik-e a kettő között a legcsekélyebb oksági összefüggés ? X vagy Y megyének köszönhető-e létrejövetele azoknak a csatáknak, békekötéseknek, országgyűléseknek stb. ? Nem-e inkább a puszta véletlennek róható fel, hogy egy-egy ilyen esemény éppen itt történt, s nem pár mérfölddel odébb a másik vármegyében ? Hiszen ha annak az eseménynek csakugyan volt hatása arra a területre, e hatásnak okvetetlenül nyilvánulnia kell a lokális történeti anyagban is, s annak következményeit a monographus a maga helyén már csak ezért is méltatni fogja. De hogy ezeket az eseményeket akár leírja, akár okait fejtegesse, — ez nem az ő feladata. Nem komikus volna-e például a mohácsi csata országdöntő eseményének kritikai tárgyalását Baranyamegye, — a mohi csatáét, az ónodi gyűlését Borsodmegye, — a szathmári békéét Szathmármegye, — koronázásaink, országgyűléseink történetét pedig például Pozsonymegye monographusától várni ? ! Vagy talán az országos történetnek ilyetén kisajátításától valami tudományos hasznot reméljünk, mikor az alapjában úgy sem egyéb, mint az ország történetének X vagy Y megye szempontjából : tehát készakarva a legkorlátoltabb felfogásból eredő megítélése. Ugyanez a súlyos logikai botlás ismétlődik — mint látni fogjuk — a szabályzat IV., V., VI. és VII. fejezeteiben. 4. ».4 vármegye belső története« czímű fejezet természetesen sokat foglal magában abból, amit a monographusnak a megye általános, azaz az egész területre kiterjedő történetében csakugyan meg kell beszélnie. De azt már megint nem a monographus feladatának tartjuk, hogy neki, monographiája ötletéből, a megyei, városi stb. institúcziók történeti fejlődését kelljen megírnia. Ez ismét olyan feladat, mely külön szakembert kíván. A monographus helyhez van kötve ; már pedig ezeket a kérdéseket a jogtörténész is csak úgy oldhatja meg, ha valamennyi vármegye vagy város jogi életét áttanulmányozta. Egy megye történetírójától elegendő, ha olvasóit ezekről az intézményekről az eddigi kutatás álláspontján általánosságban tudja tájékoztatni, és a fősúlyt az intézmények külső, az illető területen kifejezést nyert megnyilatkozásaira fekteti.