Századok – 1894
Tárcza; Önálló czikkek - Tagányi Károly: Vélemény a megyei monographiák tervrajza ügyében 364
tárcza. 372 VÉLEMÉNY A MEGYEI MONOGRAPHIÁK TERVRAJZA ÜGYÉBEN. (Felolvastatott az ezen ügyben kiküldött albizottsági ülésen. Az albizottság ennek második : »Az új monographiai tervezet« czíraü részét magáévá tévén, a M. Tört. Társ. választmányának bemutatta, mely azt f. é. márczius 2-iki ülésében kelt határozatával elfogadta.) Tek. albizottság ! A M. Tört. Társulat a megyei monographiák írására még 1872-ben egy szabályzatot dolgoztatott ki s mivel az, a választmány által elfogadtatván, ma is érvényben volna, — mindenekelőtt ezen szabályzatot kell vizsgálat alá vennünk. I. A régi monographiai tervezet. E tervezetre nézve eléggé jellemző, hogy azt, a keletkezése óta lefolyt több mint húsz éven át egyetlen egy monographia-író, de maga a tervezet szerzője : Pesty Frigyes sem tudta megvalósítani az ő többrendbéli monographiáiban. De ezen nincs is mit csodálkoznunk. E szabályzat oly elviselhetetlen terheket ró a monographusra, amelyek ma, a munka felosztás korában, még inkább tűrhetetlenek. Alig van tudomány, melyben — e szabályzat szerint — a monographusnak teljes jártassággal ne kellene bírnia. Vegyük ehhez most már a feldolgozandó anyag óriási tömegét s változatosságát, s ki fog tűnni, hogy a kérdéses szabályzat is egyike ama terveknek, a miknek — habár a legjobb szándékkal készültek is, mivel a lehetőség föltételeivel nem számoltak — senki se veheti hasznát. ítéletünk igazolására, s még inkább az általunk ajánlott új tervezet teljesebb megérthetése czéljából, szükséges végigmennünk e szabályzat fejezetein, úgy a mint azok a »Századok« 1872. févolyamának 412 — 416. lapjain megolvashatok. 1. A monographusnak legelső kötelessége részletesen ismertetni monographiája forrásait, és pedig : nemcsak a megye területén lévő összes levéltárakat, hanem azokat is, melyek a megye határain kívül léteznek s a megye történetére anyagot tartalmaznak, de sőt ismertetnie kell minden ide vonatkozó önálló munkát és értekezést is. A miről tehát a monographus — rendes körülmények közt — pár lapon, műve előszavában beszámolhatna, arról a szabályzat, legkissebb számítással, egy félkötetet követel. A megye történetével tehát ilymódon egy csapásra a megyei levéltárak ismertetése is meglenne, és pedig nemcsak e levéltáraknak szorosan vett lokális, hanem — s ezt a szabályzat különösen kiemeli — a monographiára nem is tartozó összes történeti anyagáról. Persze ez igen hasznos volna a kutatókra nézve, de a monographusnak nem lehet feladata. Iíiszen szinte lélektani lehetetlenség is rá nézve, hogy