Századok – 1894

Könyvismertetések és bírálatok - Thaly Kálmán: Bercsényi házassága; írta Kőszeghy Pál. Ism. dr. Váczy János 350

történeti irodalom. 351 megtalálunk az »előszó«-ban, mely tulajdonképen alapos értekezés. Kőszeghy hűséges embere, bizalmasa volt a grófnak, sőt a házasság egyik előkészítője, a menyasszony és vőlegény közti levélváltás közvetítője. Tehát jól ismerte mind Bercsényit, a kinek apja, az idősb gr. Bercsényi Miklós szerzett az ő apja számára nemességet, mind Csáky Krisztina grófnőt, kinek vépi udvarában, mint az énekből kitetszik, kétszer vagy többször is megfordult s így előadása történeti hűségre nézve a Tinódyéhoz hasonlít, nyelvre, felfogásra és verselésre nézve pedig a Gyöngyösi énekeihez talál. Ha Kőszeghynek irodalomtörténeti értékét meg akarnók határozni, talán közel járnánk a valósághoz, ha azt mondanók, hogy ő annak a fejlődési fokozatnak, a mely Tinódytól Gyöngyösiig vezet, mintegy a közepén foglal helyet. Jóllehet, mint a tudós kiadó is megjegyzi, Gyöngyösi hatása nagyon meglátszik rajta, mind a mellett sem a történeten nem változtat annyit mint Gyöngyösi, sem a mythologiai készlettel nem bánik oly pazarul mint említett kortársa. Hat részből álló énekének csak igen csekély része az, ami költői leleménynek mondható. Ha az echó szerepét kivesszük az ötödik énekből : a többi részek mind megtörtént (vagy legalább megtörténhetett) események leírását foglalják magukban. Tehát a Gyöngyösi regényes közbeszövései, sok helytt primitiv episódjai Kőszeghynél majd teljesen hiányzanak, de viszont morális oktatásai is kevesebb térre szorulnak s koránsem oly fárasztóak mint a Gyöngyösiéi. Kőszeghy épen annyira hi jávai van az alakító tehetségnek mint mestere, s e mellett lyrai festései jóval mögötte maradnak a Murányi Vénus szebb helyeinek. Ellenben a vadászatnak, szánkázásnak, mulatozásnak s másnemű kedvtöltésnek leírása oly élénk o annyira magán viseli az eleven megfigyelő tehetség nyomait, hogy e tekintetben Kőszeghy kiállja a versenyt Gyöngyösivel, sőt fölül is múlja szabatosság s élethűség tekintetében. Kőszeghy, mint előadásából látszik, nem azzal a czéllal fogott munkájához, hogy regényes modorban dolgozza föl a való történetet. Azért tulajdonképen munkája a Bercsényi Miklós életrajzának egy töredéke. A költő háttérbe szorul a krónikás mellett, a ki a valót adja elő, úgy hivén, hogy az szépítés, költői színezés nélkül is érdekli azokat, a kiknek számára készült. Hogy hőseit dicséri, derék tulajdonságaikat nagyítja vagy magasztalja, ez az alkalmiság követelménye ; de attól óvakodik, hogy az elbeszélés menetét gyermekes episódokkal megakassza. Csupán az echó szerepeltetése vall, mint érintők, leleményre, a mi azonban épen ott szövődik az elbe-