Századok – 1894

Könyvismertetések és bírálatok - Thaly Kálmán: Bercsényi házassága; írta Kőszeghy Pál. Ism. dr. Váczy János 350

352 történeti irodalom. 352 szélesbe, a liol a kifejlést mintegy előkészíti. Midőn ugyanis maga az énekmondó urától, Bercsényitől Yépre siet, útja Keresztúr és Füles közt egy erdős ligeten vezet keresztül, s észrevevén, hogy dala a ligetben viszhangzik, fölteszi magában, hogy megkérdezi az echót : lesz-e jó eredménye utazásának. Az echó minden kérdésére biztatólag felel, a mi aztán az üzenetvivőbe is bátorságot önt. S csakugyan az özvegy kész őt fogadni azonnal s a gyors választ kis vártatva már viheti Kőszeghy urához, Bécsbe. Semmi különösebb akadály nincs a házasság útjában, mindössze az irig/ek és rossz nyelvek mesterkedése, ae a melyet az egymás iránti szeretet könnyen meggyőz. E részben tehát a szóban levő elbeszélés a XVI. századi krónikás epikusok szokott genrejének fejlettebb kiadása, a honnan egészen természetes az átmenet Gyöngyösihez. Ha Kőszeghynek alkotó tehetsége lett volna, kiilömb elbeszélővé lehet vala Gyöngyösinél, mert az események egymásután következő mozzanatainak elmondásában sok elevenséget s élénkséget mutat. De Gyöngyösi érzelmes festéseinek hatását is több helyen érezteti. Példáúl a negyedik énekben, midőn Bercsényi először találkozik jövendőbeli jegyesével, Kőszeghy ez utóbbit így rajzolja: Mert miként az eget az nap pirosítja, Midőn még sugárit földszínre nem szítja, Az kék eget mintegy meghalaványítja, Csillagjait csak itt-amott világítja, Úgy Csáky Krisztina gyászöltözetében Halványult, s mint hajnal pirult személyében .... Bercsényit pedig a találkozás pillanatában így írja le : Vegyül piros rózsa mint az fejér között : Az gróf orczáján is vér oly színt öntözött, Titkos tekintetek ha egyben ütközött, —• Gondold, az két szív ott együtt mint küzdött ! Az inversióknak és némely szó rövidítéseinek hasonló példáival találkozunk mint Gyöngyösinél, sőt néha még merészebbekkel is. A négysorú egyrímű versszak általában elég folyamatos és gördülékeny s aránylag kevés helyen látszik, hogy az énekmondó megszorul a rímben és a Zrínyi-stanza utolsó sorát az értelemhez vagy képhez kevésbbé vagy épen nem illő mondattal pótolja. Példáúl midőn az özvegy leánykáját, Juliánkát írja le, azt mondván: »Minden jóságokkal rakatott leányka, kit méltó, hordozzon merő arany-szánka.« Ilyen a hatodik rész 3-ik versszaka, vagy ugyané rész 13-ik versszaka, midőn a tavaszi idő hatását írja le, hogy a szánka már nem csúszik