Századok – 1894

Értekezések - PECZ VILMOS: Zotikus költeménye a várnai csatáról 315

336 pecz "vilmos. hatol előre, és összetömörülnek és erőt fejtenek ki ; 400. körbe állanak a janicsárok és középre fogják őket, és erősen harczolnak a nap lementéig ; íjjal, nyillal lövik le azoknak (a magyaroknak) lovait ; kezdettek hátrálni a magyarok a királlyal ; sátrába akar (a király) menekülni, lia teheti. 405. És egy a rómaiak nemzetségéből való janicsár, egy Chamuzas nevű, derék, vitéz, közepes termetű, széles vállú — harmincz éves volt — neki bődült mint egy sárkány, a királyra ront, és rávágott lovának első lábára, 410. a lábára vágott rá gyalog a fejszével, és azonnal orrára esett a király lova, azonnal leesett a földre a király, kirántja kését ama Chamuzas, és levágja fejét, fölszúrja azt a lándzsára. 415. Valahányan behatoltak Murád udvarába, egy se menekült meg, mindnyáját levágták ; (de) nem nyújtom hosszúra Írásomat és szélesítem beszédemet, a fejet fölszúrták egy lándzsa tetejére, nagy lármát csapnak a törökök és kiabálnak, 420. mint repülő madarak rohantak és kiabálnak, és a magyarokra és oláhokra rontottak ; a magyaroknak sok seregét összemorzsolták a törökök, visszafordulva és megbomolva mennek sátrukba (szekértáborukba) a magyarok, nyögnek, sírnak, gyáváikodnak, tétováznak és borzadnak, 425. mint a madarak úgy széledtek el a mezőkre és völgyekbe. És ekkor az igen bölcs, a nagy János nagy fájdalmat érez, siránkozik szive mélyéből, (de) viszont örvend (is) annak titokban, a király halálának, mivel mit se hallgatott reá, hogy teljesítse tanácsát ; 430. de mindazonáltal a csodálandó János, a király, vállára vetett nagy értékű arany díszt, erőshangú szárút (vett magához), melyet fejedelmek viselnek, színarany lánczczal és gyöngyös rojtokkal ellátottat ; ő maga fújta meg hatalmasan hangoztatva, 435. és összegyűjtötte seregét a sátor helyén ; hej, az a borzalmas rémület, az a veszedelem, senki se gondoljon arra, de még csak ne is hallja azt ! Én az erdőben voltam, a sűrűben elrejtve, és olyan lettem mint a márvány, kővé kövültem, 440. mint ha látnád a tengert a mint felzúdul az erős széltől, és duzzadnak a hullámok,