Századok – 1894

Értekezések - PECZ VILMOS: Zotikus költeménye a várnai csatáról 315

zotikos költeménye a várnai csatáról. 337 úgy láttam a mezőn a duzzadó hullámokat, kétkedett elmém, ha vájjon nem a tengernek hulláma, ha vájjon nem a tengernek hullámai, és hogy ebben csalódtam, 445. és lélek és érzék nélküli emberré lettem. Láthattál csodálatosat, borzalmasat, titokzatosat, nagyot, és (olyat) hogy az isteni csodát az (emberi) elme megbámulja ; minden nemzetség és lehellet kell hogy magasztalja istent, a mindenhatót, a mindenségnek teremtőjét ; 450. hallotta ezt (az eseményt) az ég, és lehullottak a csillagok, a nap félelmében leáldozott, a (távozó) hold sötétté tette az éjjelt, hogy meg ne világítsa a fölötte borzalmas látványt, az isteni végzést. Némelyek a véletlenséget, a sors esélyét említik, 455. a mint kiki másból ítélve másként gondol magában, de én mondom, bizonyítom, bizonyságúl adom azt, hogy semmi se történt semmiként az úr végzése ellen, (ettől) a megfoghatatlan rejtélytől megijedek és csodálom azt. Minden lélekzet elállott a miatt, a mi a magyarokkal történt ; 460. hétszer törték meg hatalmasan a törököket, (és) a magyarok egyszerre majdnem hogy megtörettek. Meghátráltak, többé nem harczoltak. Dicsőség, hatalom és tisztelet, méltó nagy dicsének a szentséges atyának, fiúnak és szent léleknek, 465. a hármas fényű szent háromságnak, dicsőítem nagyságukat. PECZ VILMOS.