Századok – 1894

Értekezések - PECZ VILMOS: Zotikus költeménye a várnai csatáról 315

zotikos költeménye a várnai csatáról. 335 Kik (vettek részt) a harczban és vitézi tettekben ? Csepeg karomról a muzulmánok vére, és (mégis) ő szerezte meg a hírnevet és a köz-dicsőséget ; elnyertük a világot, tönkre tétettek a törökök, 365. egyedül van Murád az ő janicsárjaival, és (most azt) akarja a gonosz, a megbízhatatlan János, hogy ő vigyen véghez egy csöpp kicsi hadi tettecskét, hogy neki jusson a világ, a dicséret és a hírnév vitézség és eredmény nélkül, csupán gonoszság révén.« 370. Hallván ezt a tanácsot a király, Bernát, válaszolt Jánosnak mintegy fölharagítva. A király beszéde Jánoshoz. »Szép a készséged, János hadvezér, hogy mi vívjunk ki eredményt és mi hadakozzunk, és hogy reád háruljon a hírnév és a dicséret ; 375. én azt hiszem, Magyarország természetes fejedelme és királya vagyok, kell is meg illik is hozzám, hogy én harczoljak a nagy Muraddal a muzulmánok fejedelmével ; a király királlyal akar harczolni, én is fejedelem vagyok, és fejedelemmel kívánok 380. ebben az órában, akarok, kívánok harczolni, be Muradnak sátrába hatolni.« Legyőzte őt a vágy, elragadta őt vakmerősége, komoly és kivihetetlen dolgot (akart végrehajtani) csekély tudással, behatol Murád sátrába. 385. Megerősítve találták az udvart köröskörül lánczokkal, tevékkel köröskörül, öszvérekkel és lovakkal, és vágnak, hasítanak és rombolják az udvart és behatolnak, • és rontanak és szakítanak, kiverik a fejedelmet, Muradot kivetették táborából ; S90- berontanak hévvel az oláhok, és neki esnek a kincstárnak, elragadták a nagy fejedelemnek tulajdonát, a mint meglátták a töméntelen nagy kincset, azonnal visszatértek az oláhok táborukba, a király igen kevés emberrel küzdött ; 395. meghátrált Murád látva a király merészségét a legkiválóbb bátorsággal és vad vakmerőséggel (párosulva), és erősen harczol (a király) és bontja az udvart, a király egyedül csekély számú négyszáznyi emberrel 370. »Bernát.« h. a 116-ik sorhoz való jegyzetet.