Századok – 1894

Értekezések - PECZ VILMOS: Zotikus költeménye a várnai csatáról 315

zotikos költeménye a várnai csatáról. 321 a menekülni készülő Muradnak lovát katonáinak egyike visszafordítja, mire Murád maradásra határozza el magát; hogy Ulászló berontván a janicsárok közé, életét veszti és kíséretét egytől egyig felkonczolják ; hogy Hunyady még a király berohanása után is megkísérli a harcz folytatását; és hogy a magyarok egy része a szekértáborba menekül, míg legnagyobb része szanaszét menekülvén, a törökök által üldöztetik. A költő szerint a királyt egy közepes termetű, széles vállú, harmincz éves Chamuzas nevű. görög származású janicsár ölte meg, oly módon, hogy a király lovának első lábára fejszével rávágott, mire az orra bukván, a király lefordult, és ekkor Chamuzas kését előrántva, fejét levágta és lándzsára szúrta (405—414). A török történetírók közül csak Nesri ismeri el, hogy Murád a veszély pillanatában menekülni akart, és Táji vagy Táti Karadsa bégnek nevezi azt, a ki a szultán lovát visszatartotta, míg Zotikos nevet nem említve janicsárnak mondja az illetőt, Nem kétlem, hogy itt Zotikosszal szemben Nesrinek van igaza, kinek állítása nem áll ellentétben azzal az adattal, bogy a törökök bal szárnyát vezető és már előbb elesett anatóliai beglerbéget szintén Karadsának hívták, mert az 1486-iki török névtelenből tudjuk, hogy ez más Karadsa, t. i Grögejü Karadsa volt,1) A király elesésének leírása a török íróknál is körül belül ugyanaz mint a görög költőnél, csak a királyt megölő janicsár nevére nézve látunk eltérést, a mennyiben azt az 1486-iki török névtelen és Szeád-eddin Kodzsa Khizrnek. Nesri Karadsa Khizrnek nevezi. A költemény szerint Murád lovának a janicsár által való feltartóztatása után maradásra határozván el magát, sátrát körülvert czölöpökkel megerősíttette és lánczokkal odakötött tevékkel, öszvérekkel és lovakkal vétette körül (308—314). I)e erre a küzdelem hevében bizonyára nem volt idő, és ha Murád sátra csakugyan ilyen módon volt megerősítve, az csakis a harcz megkezdése előtt történhetett. Hogy pedig Murád azzal a szándékkal erősítette volna meg sátrát, hogy abban az éjjelt biztosan eltölthesse s azután másnap reggel meneküljön (315 — 316), minden esetre valótlan, valamint az is, hogy a bal szárnyon vívott küzdelmek után úgy a magyarok mint a törökök hadi állásaikba visszavonultak (324—330). Ezen visszavonulás után a költő ismét gyűlést tartat a magyarokkal, melyben a kettős győzelemtől ittas király abbeli szándékát 0 S így téves Kónai Horváth Jenőnek állítása, hogy a szultánt visszatartó ember nem Karadsa nevű volt, mert az már előbb elesett (1. Thúry megjegyzését az 59—60. 11.).