Századok – 1894

Értekezések - PECZ VILMOS: Zotikus költeménye a várnai csatáról 315

322 pecz "vilmos. jelenti ki, hogy be akar rontani Murád sátrába és fejét sajátkezével levágni. Hunyady maradásra inti őt és maga készül királya helyett tovább harczolni. Erre egy árulkodó beszédet intéz a királyhoz, azzal gyanúsítván Hunyadyt, hogy minden dicsőséget magának kivan megszerezni, és a király fölharagítva szemére veti Hunyadynak önző szándékait s újból kijelenti, hogy mint fejedelem fejedelemmel kiván harczolni (332—381). Tudjuk ugyan, hogy ez a második gyűlés nem tartatott meg, de tagadhatatlan, hogy a benne előadott dolgok igaz tényeken alapulnak, nevezetesen, hogy a lengyelek Hunyady iránt való irigységből támadásra birták a királyt, kinek Hunyady mindjárt a csata kezdetén adta azt a tanácsot, hogy ne mozduljon helyéből, míg ő nem javasolja. Miután a költő ebben a gyűlésben Ulászlót Hunyadyval vételkedőnek tünteti fel, ebez a felfogáshoz képest később Hunyadyról azt mondja, hogy fájlalta ugyan királyának halálát, de örvendett is annak, mivel a király nem követte tanácsát (426 — 429). Ha már most egybevetjük az imént elmondottakra nézve Zotikos költeményét a török Írókkal, azt látjuk, hogy ezek merőben meghamisítják a tényeket, a mennyiben Nesri és Szeád-eddin szerint Hunyady biztatta a királyt, hogy rohanjon be Murád táborába. Hunyady jellemzése a török Íróknál, jóllehet kénytelenek elismerni hadvezéri genialitását, általában véve gyűlölséges és igazságtalan. így említettem már azokat az épen nem díszes jelzőket, melyekkel Hunyady nevét kisérik. Az 1486-iki névtelen és Szeád-eddin szerint Hunyady a király elesése után ilyféle nyilatkozattal akarta maradásra birni a futamodó sereget: »Hej, mi ide nem a királyért jöttünk, hanem vallásunkért jöttünk!« Sőt Nesri egyenesen azzal vádolja Hunyadyt, hogy »az volt a vágya, hogy Magyarország fejedelme legyen«. Szóval, érdekes tudnunk, hogy a törököknél is el volt terjedve mind a két vád, melyekkel Dlugoss és Czilley rágalmazták Hunyadyt,6) s így minden esetre komolyabban veendő az is, hogy Turszim bég Hunyadyt »átkozott királynak« nevezi, mint a görög költőnél pusztán dicsőítésből származó olyféle kifejezések, hogy Hunyady »uralomra méltó, az uralom részese, a rómaiak fejedelme«. Az oláhok a költemény szerint a királlyal együtt rontanak be Murád táborába és rabolják kincstárát (390—393), holott tudjuk, hogy már a jobb szárny küzdelme alkalmával estek neki a szultán mögött álló podgyásznak. Az azapik és akintzik megverésének fölemlítése (320 — e) L. Thúry megjegyzései a 60-ik lapon.