Századok – 1894

Hivatalos értesítő - A M. T. Társ. 1894. február 15-ki r. közgyűlés jegyzőkönyve 219

•SZABÓ KA ROI. Y EMLÉKEZETE. 221 Honnan jössz te ily későn, Károly ? kérdi Szilágyi Sándor,, a kihez rendesen szállni szokott. Elmondom, ha valami journalistának el nem áruljátok ! — Hát a dolog ugy történt, hogy sokan voltunk a kupéban s csak Püspök-Ladányban tudtam elaludni. Egyszerre nagy zajra ébredek fel s látom hogy az útitársak mind kiszállnak. Reggel volt. gondoltam Pesten vagyok, s én is nagy álmosan odaadtam pakkomat egy hordárnak. Furcsa sapkája volt, nem olyan mint a pestieknek, de gondoltam, mi közöm nekem ahhoz. Az állomás sem olyan volt, mint a pesti, de hát itt az állomásokat mindig cserélgetik. A hordár pakkomat egy rozzant bérkocsiba teszi ; gondoltam, jó lessz ez nekem. — Beszállok. — Hova hajtsak, tekintetes úr ? Az egyetemi könyvtárba. —• Hol van az? kérdé a kocsis. — Miféle fiakkeres maga, ha még azt se tudja, hát a Francziskánus téren. — Francziskánusok ! azt tudom. Megindul s visz engem mindenféle pázsitokon keresztül.. Gondoltam : a gazember kerülő uton visz, hogy annál többet kérhessen, de tudom én a taksát. Egyszer csak megsokaltam és kérdem : hol jár maga barátom ? Most vagyunk a »Barom-álláson« ! Gondoltam a Régi-vásártéren át visz a városba. Egyszer csak megáll egy ódon ház előtt, hogy itt laknak a francziskánusok ! Akkor sült ki. hogy nem Budapesten, de Szolnokon vagyunk. Visszamentem a vasúthoz, s két óra múlva jött egy más vonat s most itt vagyok, kinek mi baja vele, hogy honnan jöttem, csak valami journalistának meg ne mondjátok, mert kiírja.« Nem is árultuk el; de ő maga a Történelmi Társulat ülése után a »Virág-bokor«-ban tartott »kukullorium« alatt már nagy társaság előtt is vígan beszélte el, hogy hogy járta ő meg Budapestet — Szolnokon. Egyetemi tanári életéből is sok jellemző episód forog közszájon. Mint tanár, lelkiismeretes, pontos volt, tanítványai szeretettel csüggtek rajta. Az ifjúságot ő is szívéből szerette s igazi atyai jóindulattal volt irántuk. Ép ily atyai jó barátja volt minden fiatal történetírónak, a kiben komoly igyekezetet és tehetséget látott. A gyöngédség volt egyik legfőbb jellemvonása. Ugy hogy midőn a 80-as évek végén betegeskedni kezdett, családja előtt