Századok – 1894
Hivatalos értesítő - A M. T. Társ. 1894. február 15-ki r. közgyűlés jegyzőkönyve 219
22 2 SZÁDECZKY T.A.TOS. is lehetőleg titkolni igyekezett baját, hogy meg ne ijeszsze őket, s titokban járt a doktorokhoz magát gyógyíttatni. Erős lélekkel s erélyesen küzdött a pusztító kór ellen s nem engedte magát ágyba fektetni. »Ha én egyszer lefekszem, nem élek én tovább három napnál« — mondotta nem egyszer. 1890 nyarán hiába keresett gyógyulást a parádi fürdőben, még betegebben tért vissza. Tudta jól, hogy napjai meg vannak számlálva. Elrendezte dolgait, előre kifizette életbiztosítási részletét. Mikor figyelmeztették, hogy csak a jövő hónapban kellene fizetnie, azt felelte rá. hogy akkor neki már késő lesz. Halála előtt 10 nappal láttam utoljára. Erdélyben utazván, kiszállottam Kolozsvárt, hogy még egyszer lássam. Könyvtári igazgatói szobájában találtam. Gyomor- és vesebaja már akkor teljesen erőt vett rajta, fáradtan dőlt hátra díványán s közeli haláláról példálózgatott. Vigasztalni próbálván, felhoztam egy közös ismerősünk példáját, a ki hasonló betegségből kigyógyulva, most teljesen egészséges. Kedvetlenül hárított el magától minden vigasztalást. »Keni ér az nekem semmit sem, a 66 esztendő nem 30, nekem hiába beszél uram öcsém, tudom én a mit tudok, ennek meg kell történnie.« Egy hét múlva ágyba roskadt, jóslata beteljesült, nem feküdt tovább 3 napnál. 1890 augusztus 31-én lelke elszállt oda, a hová a Csaba-utja vezet, a hol Hadúr trónját a világverő Attila. Hadas írnák, Árpád és a többi magyar vezérek dicsőült szelleme lengi körűi. Koporsóját, melyben honvéd köpenyében mint egy dicsőült barczos álmodta tovább a magyar dicsőséget, megkoszorúzta társulatunk is. Porladozó testét harmadnap szakadó esőben is egész Kolozsvár s tud. társulatok (köztük társulatunk) képviselői kisérték nagy részvéttel a házsongárdi temetőbe, a hol kedves leánya mellett kivánt örökre megpihenni. Temetéséről a Erdélyi Muzeum-egylet, emlékkőről a székely tört. bizottság gondoskodott. Csak ez egyszer szomorítá meg forrón szeretett hazáját, Istentől kiválasztott kedves magyar népét, hálás székely nem-, zetét, a kiknek szentelte egész munkás életét, a kiket régi dicsőségük visszavarázsolásával vígasztalt a nemzeti gyász napjaiban. gyönyörködtetett új alkotmányos élete hajnalán. '
