Századok – 1894

Hivatalos értesítő - A M. T. Társ. 1894. február 15-ki r. közgyűlés jegyzőkönyve 219

,220 SZÁDECZKY LAJOS. tünk, rakétákat eregettünk, hallgattuk a Görgény vize zúgását, s raikor a havasi szellő fedél alá kergetett és Sándor bácsit, meg Deák Farkast lefektettük, a nemes történetíró apródok. Károly bácsi »előliilése« alatt terített asztalnál dikcziőzva. anekdótázva s danolgatva vártuk a másnapot. Meg kellett várnunk, inert hiába akartuk Károly bácsit dictióra bírni, azt mondotta, hogy ő csak hajnalban szokott dictiózni. De nem hiába vártuk meg, mert mikor a hajnal hasadozott, tartott is nekünk olyan hazafias szellemű s atyai intelmekkel teljes dikcziót, a mit sohse' felejtünk el. Mind megannyi jellemző nyilatkozatai az ő hiúságot nem ismerő, kegyet nem vadászó, mély hazafias érzelmű és szabadságot szerető lelkének. Általában Kolozsvárra, ottani egyetemi tanárságára mindig büszke volt s nem cserélte volna fel a budapestivel. »Szegények vagyunk, — de jól élünk! magunk eszén járunk, nem kommandiroznak bennünket felülről !« szokta volt mondogatni. De nemcsak ő szerette Kolozsvárt : őt is szerette mindenki a »Szamos-parti Athénében.« Szíve jóságáról, eredetiségéről egész mondakör kering ott még ma is. Egyik arról szól, hogy kaszszálta be egykor a lakbért egyik lakójától (mert háziúr is volt, a Kül-Torda utczában tulajdonosa lévén egy mult századi, nagy vasrostélyos földszintes háznak és kertnek). Volt egyszer egy kiváló művész lakója, a ki azonban nem fizetett. Károly bácsi sohasem zúgolódott a nemfizetésnek miatta. De egyszer mégis rábeszélték, hogy kérje már meg a lakbérhátralékokat. Károly bácsi nagy nehezen ráadta a fejét, hogy az adósságot reklamálja. A lett a vége, hogy pénzt ugyan nem kapott, de a művész pauaszolkodására, hogy mi minden kiadása van — és kérésére hogy segítse ki a bajból, odaadta neki kölcsön utolsó 50 forintját. Ilyen adósságbehajtó volt a mi jó Károly bácsink. Egy kis kertje, földje is volt a Békásban. Kiment egyszer, — beszélik — hogy ő ültettesse el a káposztát. El is ültettette, de a szomszéd földjébe. Hetek múlva sült ki a tévedés, midőn az idegen földben már javában diszlett az ő káposztája. A tudós szórakozottságára jellemző az, a mi vele egyiklegutolsó Budapestre jövetelekor, történt, hogy miképp járta ő meg Budapestet — Szolnokon. Értesítésére, hogy jő a reggeli vonattal, várjuk az egyetemi könyvtárban. De csak nem érkezik. Két-három óra múlva azonban egyszer csak betoppan.