Századok – 1894

Hivatalos értesítő - A M. T. Társ. 1894. február 15-ki r. közgyűlés jegyzőkönyve 219

SZABÓ KÁROLY ÉMVÍÉKEZETE. 219 -gyerek' be volt tanítva (titkát egy piczuláért szívesen elárulta), bogv vékony spárgán körűiköti a bábokat s a lábával észrevétlenül lerántja, úgy hogy akármilyen tökéletlen dobásra muszáj volt kilenczet ütni annak, a ki kedves vendég. Pedig a kilencz ütés emléktáblára iratik s a dicsőség megünepeltetik, egv liter bor s egy borszéki víz a váltsága. Szabó károly itt is otthonos volt. büszke volt dobásaira. »így dobja le, uram öcsém — szokta volt mondogatni — nem tudnak magok Pesten még kuglizni sem.« Általában az egész napi munka után a szórakozást megkívánta kedélyének egyensúlya. Mikor 1879 és 80 nyarán liatrhat héten át a gróf Teleki család maros-vásárhelyi levéltárában dolgoztunk (az Akadémia által kiküldött bizottságképén), kora reggeltől esteli sötétig ugyancsak róttuk a betűket a kutyabőrökről (melyeknek Szabó Károly oly kitűnő mesterük volt), •de este azután mentünk valamely kertbe »lieránv-tokány <-ra és borvizre, hogy — a mint Károly bácsi szokta volt mondani — »kiszellőztessük a tüdőnket, mert különben elvisz az ördög«. A mikor pedig elkövetkezett a hetedik nap, melyet az Ur pihenésre rendelt, Károly bácsi kiadta a jelszót, hogy »menjünk a zöldbe, szemünket kipihentetni a sok bötűtől és kutyabőrtől«. És mentünk a szép Marosvölgyén fölfelé »a kékes ködű« Gernyeszegre, melyet Gyulai Pál » ltomhányi « -ban olyan szépen megénekelt s a melyhez Szabó Károlyt is kedves emlékek fűzték még az öreg Teleki Domokos gróf életéből, kinek »J. székely határőrség történetét« 1877-ben ő rendezte sajtó alá a szerző végső kívánsága szerint. És ott sétálgattunk a. néhai nagy jó emlékezetű Teleki Mihály uram ő nagysága crégi parkjában, csolnakázgattunk a Maros vizén, egy-egy holdvilágos estén szép társaságban eldalolgatván, hogy »Maros vize folyik csendesen«, vagy a »Marosszéki piros párist«, a székely magyar testvériség népdalát. Máskor még tovább mentünk, •el a medvék hazájába, a históriai multű Görgénybe. Elhagyva Sáromberket, Gernyeszeget. a Telekiek kastélyait, el Körtvély, fáját, a hol egykor Kovacsóczy Farkas kanczellár kurtája állott, el Aha fáját, a hol Erdély egyik régi jelesét Gyulai Pált udvarházában a Báthory Boldizsár drabantjai összevagdalták. A görgényi hegyi utakon járva mind csak azt kívánta a mi kedves Károly bácsink, hogy »bár csak egy medve jönne, hadd ijesztene rá ezekre a uyúlászó magyarországiakra«, ütt a fancsali vadászlakban, mely később b. e. trónörökösünknek kedves vadásztanyája volt, megtelepedvén, élveztük a szabad temészet örömeit. Az igazi magyar pihenés azzal szokott járni, liogy az ember nem alszik, hanem mulat. Estve pisztrángot sütőt-