Századok – 1894

Értekezések - DR. KARÁCSONYI JÁNOS: A Hartvik-vita sarkpontjai - I. közl. 1

A H ART VIK- VITA SARKPONTJAI. 13 utolsó szónak fölibe irta a helyesebb »mereretur«-t s a többi codexek e javítását is liiven követik.1) A 24. §. elején a pesti codex irója majd egy egész sornyit kivakart, hogy oda e mondatot Írhassa : »completo igitur tertie diei ieiunio et vespertinali officio«, s a bécsi és tegernsee-i codexek szóról szóra, a többiek »ieiunio et« hiján ugyanazt irják.2) Ha már most a pesti codex irója előtt ott állott az igazi Hartvik, s neki itt csak másolni kellett, hogyan téveszthetett volna annyit? Ha előtte van a jó, helyes kifejezés, minek változtat azon ? Csak azért, hogy kivakarja s aztán megint csak azt írja oda, a mi előtte állott? Nem természetesebb magyarázat-e az, hogy a pesti codex irója nem másoló, hanem szerkesztő (önálló szerzőnek a fentebbiek után nem mondhatjuk), a ki nem csupán a grammatical helyességgel gondol, hanem az egész műnek összeállításával is? s akinek joga van még valamit javítani, törölni a művön vagy hozzáadni ahhoz ; a többi codexek irói pedig csak másolók, a kik a megjelölt javításokat a contextusba beveszik, a grammaticai botlásokat, nem levén másra gondjuk, könnyen észreveszik és kiigazítják? Pauler Gy. úr tétele ellen szól — ismétlem — a pesti codex azon hires helye (a 8. §-ban) Asztrik kalocsai püspökségéről. Itt a pesti codex már csak azért sem kibővítése a magyaros Hartvik-féle legendának, mert csak 16 szóval adja elő azt, a mit a magyaros legenda 21 szóval fejez ki. De különben is teljes lehetetlenségnek tartom, hogy, ha a pesti codex irója előtt ott feküdt a magyaros Hartvik-féle legenda, akkor ő ne a helyes, jobban kikerekített mondatot irja le, hanem a nagy legenda szavait csak azért, hogy ezek egy részét rögtön kivakarja s nagy nehezen a lapszél segítségével a magyaros Hartvik-legenda értelmében kiigazítsa. Ellenkezőleg nem volt a pesti codex írója előtt semmiféle kézirat, a miből a nagy legenda tévedését előre észrevehette volna ; másolta tehát annak szavait híven, és így volt kénytelen később, midőn a tévedésről vagy okiratból vagy mások figyelmeztetéséből meggyőződött, a vakaráshoz, igazításhoz folyamodni. ') TJ. o. 62. Az eredetiben »vei merereturc, ') U. o. 65.