Századok – 1894

Értekezések - DR. KARÁCSONYI JÁNOS: A Hartvik-vita sarkpontjai - I. közl. 1

8 DR. KARÁCSONYI JÁNOS. lik Hartvik püspök nemes szerénysége és eltűnnek mindazon jelek, melyek alapján többen Hartvik püspököt a XIII. században élő férfiúnak tartottuk. De tán még más, esetleg szintén fontos eredményekhez is jutunk, ha ezen álláspontról kiindulva vizsgáljuk a mai alakú Hartvik-legendát. Kutassuk csak, melyik egyházhoz tartozhatott azon egyházi férfiú, a ki a nagy legendát — szerintünk Hartvik eredeti művét — a most ismeretes alakra kibővítette ? Ha a nagy legendához csatolt bővítéseket, annak egyes szavain tett változtatásokat szemügyre vesszük, először is látjuk, hogy a bővítő a »regnum« szót, mivel még Szent-István koronáztatása előtti időről van szó, »ducatus«-ra változtatja,1) azután, hogy Szent-István vértanú ajkaira ezen szavakat adja: »cui primo in hac gente corona debetur et regnum«.2) Világos tehát, hogy a bővítő felfogása szerint Magyarország csak akkor lesz királyság, ha a koronát fejedelme fejére teszik, mert első a »corona« s azután jön a »regnum«. Majd a IV-ik fejezetben a bővítő egyébről sem beszél mint a korona megszerzéséről, s mivel a nagy legenda főképen a királylyá való fölkenést elrendelő pápai bulla elhozataláról beszél, azonnal közbe szúrja, hogy azt »cum corona et cruce« együtt hozták el. Aligha tévedünk, ha azt állítjuk, hogy a korona megszerzésének, a koronázás jelentőségének elbeszélése és ilyetén hangsúlyozása főképpen annak az egyházi testületnek állott érdekében, a melynek egyházában a koronázás, illetőleg királylyá fölkenés végbement : a székesfehérvári káptalannak. És így nem alaptalan azon véleményünk, hogy a mai alakú Hartvik-legendának készítője nem volt más, mint székesfehérvári kanonok. Csaknem egészen bizonyossá teszi e véleményt a Yl-ik fejezet, a melyben a székesfehérvári prépost és káptalan kiváltságai oly részletesen vannak fölsorolva, hogy később egyes másolók annak egy részét, mint fölöslegest, elhagyják, s hogy e felsorolás később, e jogok pápai megerősítésének kérdésénél, kútforrásúl szolgál. Mert e részletezésnél azt kell jól figyelembe vennünk, hogy ») Y. ö. Hist. Hung. Tontes. I. 12, 35. a) H. H. Pontes I. 37. B szavakat idézi II. Endrének 1233-iki levele. Fejér, Cod. Dipl. III 2. 326.