Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Vasilich; Giuseppe: A quarneroi szigetek elszakadása Magyarországtól. Ism. Feszt Aladár 893

TÖRTÉNETI IRODALOM. 895 gyanánt üdvözölhetjük s tartalmának lehetőleg bő ismertetését saját történetírásunk érdekében állónak tartjuk. Meg kell jegyeznünk, hogy az olasz dolgozat szerzője bőven idézi mindama forrásokat, melyekből Wenzel is merített; s ezeken kivűl még igen érdekes leírásokat vesz fel egyebek között a velenczei Vinciguerra egykorú jelentéseiből. Ismertetésünket ott kezdjük, a hol Wenzel értekezése réget ér: az 1393. évnél. Ez évben a dicső Nagy Lajos tengerparti szerzeményei: Dalmáczia, az összes dalmát szigetek s a Quarnero szigetei is még Zsigmond kezén vannak. De Nápolyi László trónkövetelő fellépése már akkor kezdi megbolygatni a tengeri birtok politikai egyensúlyát. A nápolyi ellenkirály ép ez évben a velenczei Gritti Györgyre ruházza át Cherso és Ossero (Lussin) szigeteket. melyeket Nagy Lajos 1371-ben a páduai eredetű Saraceno mesternek, a szerémi és pécsi kamarák grófjának adományozott volt. Zsigmond ezután — 1397-ben — ugyané szigeteket a királynék védelmében elesett G arai Miklós nádor fiainak : Miklósnak és Jánosnak adományozza, kik a reájuk ruházott kegyúri jognál fogva 1399-ben a megüresült osserói püspökségre Siklósi Miklós szerzetes személyében magyar embert neveznek ki. De már a következő 1400-ik évben Nápolyi László több más dalmát szigettel együtt Cherso és Ossero szigeteket is de Gallis Lukácsnak adományozza. Yeglia szigetét ez ideig az 1393-ban meghalt Frangepán János özvegye, Görczi Anna és fia Miklós még liáborítatlanúl birták. Azonban itt is változtak a viszonyok, midőn 1402-ben Nápolyi László tengernagya Aldemarisco Zára alá jött s a várost hódolásra birta. útját egyengetvén a trónkövetelőnek, ki nemsokára utána is jött s 1403-ban magát Zágrábban megkoronáztatta. Frangepán Miklós nem csatlakozott az ellenkirályhoz, de vegliai alattvalói hűséget fogadtak a praetendensnek, s csak ennek távozása után 1403-ban tértek vissza földesuruk és Zsigmond király uralma alá. Innen kezdve azonban Frangepánnak folyton védekeznie kell a László-pártiak támadásai ellen, s azért kénytelen-kelletlen Velenczéhez fordul segítségért; sőt szárazföldi birtokai érdekében már-már kész Vegliát is feláldozni: 1403-ban ajánlatot tesz, hogy a szigetet 10.000 aranyért zálogba adja a signoriának. A furfangos velenczeiek azonban — kedvezőbb alkura várván — ez ajánlatot visszautasítják. 1406-ban Frangepán Miklós már formális szövetségre hívja fel Yelenczét László ellen, még pedig igen kecsegtető kilátás kíséretében. Hallotta — úgymond — sógorától, Garai Miklóstól, hogy Zsigmond kész volna Velenczének a László ellen adandó segély fejé-