Századok – 1893
Könyvismertetések és bírálatok - Vasilich; Giuseppe: A quarneroi szigetek elszakadása Magyarországtól. Ism. Feszt Aladár 893
896 TÖRTÉNETI IRODALOM. ben Dalmáczidnak egy részét, vagy tán egész Dalmácziát is átengedni. íme, tehát itt találjuk először fölvetve Dalmáczia cessiójának eszméjét, — melyet aztán a köztársaság nem is késett felkapni és annakidején (bár változtatott alakban) megvalósítani. De nemcsak Frangepán, hanem Garai Miklós is Velenczétől várja már ekkor az üdvöt. Sógora útján kijelenti a signoriának, hogy a velenczei nemesek sorába óhajt fölvétetni, — kétségtelenül azzal a czélzattal, hogy ezáltal magának Cherso és Ossero birtokát biztosítsa. A köztársaság tanácsa jobbnak látta megvárni, míg az érett gyümölcs magától ölébe hull. A török hódítás amúgy is éket vert már Magyarország és Dalmáczia közé. 1409-ben a pórul járt trónkövetelő — mint tudjuk — 100,000 aranyért eladta Velenczének a birtokában maradt Zárát a szomszéd szigetekkel, valamint egész Dalmácziához való jogát. A velenczeiek most már siettek az alkut végrehajtani és Zárát birtokukba venni. — Az elsők, kik e szerződést elismerték s rögtön Yelenczéhez pártoltak, a Garaiak alattvalói, — Cherso és Ossero polgárai voltak, kik még ugyanaz évben követeik által önként felajánlották liódolatukat a köztársaságnak s 1410-ben már velenczei kormányzót kaptak Foscarini György személyében. Ez évtől kezdve Cherso és Ossero minden megszakítás nélkül Velencze birtokában marad a köztársaság bukásáig.1) Az ezután következő események ismeretesek : Zsigmond háborúja Yelencze birtokáért, az 1413-ban öt évre kötött fegyverszünet s az 1418 19-iki újabb háború, mely Velencze teljes diadalával ér véget. — Sebenico már 1412-ben önként hódol a köztársaságnak, mely 1418. és 1419-ben elfoglalja Brazza, Lesina és Cursola szigeteket, Végül 1420-ban Trail, Spalato és Cattaro hódolása befejezik Dalmáczia végleges . elszakadását Magyarországtól. A Nagy Lajos által szerzett archipelagusból egyetlenegy sziget maradt meg ezután is magyar uralom alatt: — Veglia. Ezt Frangepán Miklós hűsége megtartotta szent István koronájának. A mondott gróf még a velenczei háború folyama alatt — 1412-ben Zsigmond által megerősíttette magát a sziget birtokában. melyet aztán a velenczeiek nem birtak vagy nem akartak elfoglalni. így Veglia — a Frangepánok révén — még 1480-ig a magyar korona tartaléka maradt. Frangepán Miklós után, ki 1435-ben már nem élt. kilencz tiu maradt : János, Bertalan, Márton, Zsigmond, Doimo vagyis ') Eddig viszi az eseményeket Vassilich »Da dediziono in dedizione« czímű dolgozatában. Innen kezdődik újabb értekezése.
