Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Szederkényi Nándor: Hevesmegye története. IV. k. Ism. Acsády Ignácz 887

TÖRTÉNETI IRODALOM. 889 Szederkényi nagy müve két első kötetében, melyek a tulaj donképeni török korszakra terjednek ki. Már a kötetek megjelenésekor általános elismerést keltett az a helyes felfogás, mely a szerző abbeli tevékenységében nyilvánult, mi tartozik tulajdonképen a megyei monographia keretébe? Gondos figyelemmel kisérte a megye külső történetét, a katonai és politikai mozgalmakat, melyek sorsára visszahatással voltak. Ezt annál inkább meg kellett tennie, mert épen a megye területén országos fontosságú események is játszódtak le. Dobó István hőstettei, Egernek, a hatalmas végvárnak egész sorsa, melytől egy országrész megmaradása függött, a leglelkiismeretesebb figyelemben részesül Szederkényi müvében. De nem elégszik meg ezzel, hanem bevonta fejtegetései keretébe a megyei intézményeket, különösen pedig a nép nagy tömegeinek életét. E tekintetben müve egész úttörői jellegű, mert felölelte azt, a miről történetírásunk eddig körülbelöl megfeledkezett, a népet, a nagy munkástömegeket s sikerrel világította meg számbeli, gazdasági, egyházi és vallási viszonyait, szóval egész művelődési életét, nem mellőzve azt sem, minő katonai, közigazgatási, igazságyügyi kormányzat alatt állt s viszont mivel és hogyan szolgálta a közhazát. Czéljaira Szederkényi a fontos és gazdag kútfők egész tömegét, melyeket a monographusok eddig számba sem vettek, használta s belőlök Heves vármegye múltját illetőleg olyan sokoldalú tanulságokat merített, melyek müvének sajátos jelleget és különös becset kölcsönöznek s azt nem csupán a megye, hanem az egész ország XVI. és XVII. századi állapotai ismerete szempontjából is fölötte tanulságossá teszik. Ha müve az említett két században a rombolás és pusztulás korszakát kénytelen rajzolni, mert a török világ másnak, mint a hanyatlás és pusztulás idejének nem nevezhető, a befejező kötetben szebb, lélekemelőbb feladat várakozik reá, mert az 1687-ki évvel kezdődő s napjainkig menő időszak minden megpróbáltatás daczára már az alkotás, az újjászervezés szerencsés korszaka. Mikor Eger s vele Heves vármegye a török uralom száz éves nyomása alól felszabadult, a rom és a pusztaság képét nyújtották gazdag, de nagyobbára néptelen területének minden részei. A nagy vármegyében alig 30—40 lakott község maradt, a népesség a minimumra csökkent, inség, pusztaság maradt a hosszas háborúk egyedüli öröksége s az ujjáalkotás müvét ismét elülről kellett kezdeni. El lehet mondani, hogy Heves vármegyére egy másodszori honfoglalás feladata várakozott s a magyar nemzeti géniusznak akkor itt körülbelöl ugyanazt a munkát kellett végezni, mint az Árpádok első korszakában. Teljesen újra kellett szerveznie a vidéket, melynek gazdag és kiterjedt földjén a lakott • 58*