Századok – 1893

Értekezések - WÉBER SAMU: A boszorkányság; különös tekintettel a Szepességre 879

KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A SZEPESSÉGRE. 881 tényekkel is találkozunk. Lublón Spellendrern beismerte, liogy boszorkány, elbeszélte boszorkányságait, és bűneit megbánva ment a vesztőhelyre. Lőcsén ugyan azon időben szintén boszorkány idéztetik meg, ki azonban élete utolsó leheletéig ártatlannak vallotta magát és senki előtt nem tett vallomást, megátalkodott szivvel menvén a halálba. Az eset következő : Meltzern Bendik kuruzsolással és boszorkánysággal vádoltatott. Az istállókban a házi állatokban, a mezőn a gabonákban az embereknek nagy kárt okozott. Halálra Ítéltetvén a gyóntató atya bűneinek megvallására és a szentség élvezetére szólította fel. 0 azonban makacs és megátalkodott maradt a papnak szemébe mondván : »En nem vagyok bűnös, én egész életemben semmiféle emberrel rosszat nein tettem.« A »Mi atyánk« elmondására sem volt hajlandó. »Es így testtel lélekkel az ördögnek adatott,« mondja a krónikás. Kivégeztetése után zivatar támadt nagy jégesővel, mely a gabonákat megsemmisítette. A boszorkány 1603. aug. 23-án fejeztetett le, és hitték róla, hogy halva is képes magát megbőszülni és a mezőket tönkre tenni.1) Elegendő ok volt a boszorkányok és a kuruzsolók ellen a XVII. század közepe táján az eljárásra a kuruzsolás és boszorkányság gyanúja is. így történt Késmárkon, hol 1655-ben Gally Tóbiás bírósága alatt Rotary Márton kalapos neje a »kuruzsolás gyanúja miatt«^a börtönbe vettetett. Miképen O-Lublón, Lőcsén és Késmárkon, úgy a Szepesség többi városaiban is uralkodott hihetőleg a kuruzslásban és boszorkányságban való balhit és az a nézet, hogy isten és emberek előtt kedves dolog, ha minél szigorúbb Ítélet sújtja a boszorkányokat. A Késmárkon 1655-ben hozott Ítélet után 129 évvel későbben is akadunk halálitéletre, mely a boszorkányság ellen hozatott. Lecky csodálkozva említi, hogy Spanyolországban oly mély gyökeret vert a boszorkányság hite, hogy még 1780-ban is halálra Ítéltetett egy kuruzsoló s ime a Szepességen csak három évvel elébb, 1777-ben hozatott ilyen Ítélet. Ugyanis a megyei jegyzőkönyvben ezt olvassuk : »Gurka Mária et Poleczko Joannes propter magiam ad gladium condemnati sunt.« 2) Feltűnő, hogy a megyei halálitéletek között csak ez az egy vonatkozik a boszorkányságra. Ez abban leli magyarázatját, hogy a földesurak magok is birván a pallosjoggal, saját körűkben a boszorkányt elitélték, legtöbb esetben a fennálló szokás szerint vizbe fulasztatták. ') Lőcsei Krónika 180. 1. Szepesmegyei levéltár.