Századok – 1893

Értekezések - WÉBER SAMU: A boszorkányság; különös tekintettel a Szepességre 879

882 A BOSZORKÁNYSÁGRÓL, Éppen úgy állunk a XVI szepesi város volt kerületével, melynek szintén volt pallosjoga. Majd nem minden évben 1—2, néba több halálitélet hozatott a lopás, gyújtogatás, parázna élet, gyilkosság, a gyermekeihajtás, sodomai bűn, átkozódás és sok más vétek és kihágás ellen, igen gyakran a kinpad segítségével a legfeltűnőbb módon, de boszorkányok elleni eljárással itt sem találkozunk. Oka ennek nem a boszorkányokról való hit nem létezésében keresendő, hanem abban a körülményben, hogy a városok saját területükön brevi manu jártak el a kuruzsolók és boszorkányok megbüntetésében. Gyakran megesett, hogy a boszorkány, a hatóság hallgatag beleegyezésével, a nép dühének is áldozatúl esett.1

) Az a felfogás, hogy az ördög az emberekkel való frigyben a boszorkányság előidézője és sok bajnak az okozója, fentartotta magát a míveltek körében is. Buchholtz György ev. lelkész hiteért Lubló várába vitetvén, 1675. jan. 11-én látta, miképen az ördög, mindjárt az esteli harangozás és imádság után, egy kath. lengyelt, ki őrt állott, az ezredeshez felezipelt, innen az ágyuk közé szorította s félhalva ott hagyta. Az őrök annyira féltek az ördög üzelmeitől, hogy helyt állani sem akartak. »így űzi az ördög játékát a hitetlenség embereivei« — fejezi be Buchholtz elbeszélését. Egynéhány évvel későbben megint megjelent az ördög és Buchholtznak alkalma volt megfigyelni és ellensúlyozni rút üzelmeit. 1693. jan. 22-én este 7 órakor Buchholtz mint Késmárk ev. lelkésze Schwalm Gáspár házába hivatott, az ördög már 8 nap óta nyugtalankodott és több világi és egyházi személy jelenlétében egy szobában cserepekkel dobálózott. Belépvén a szobába a lelkész imádkozni kezdett: »Az atya, a fiu és a sz. lélek nevében.« Azután Weiszőhrl kántorral »Gott der Vater wohn uns bei ; Komm h. Geist, Herre Gott ; Nun bitten wir den heiligen Geist ; Es wolle Gott uns gnädig sein ; Ein feste Burg ist unser Gott«, és több más megfelelő tartalmú éneket énekeltel. Azután szép beszédet tartott a rosz szellemekről és imádkozott a sátán hatalma ellen. Az egész ördögűző szertartás énekkel és a lakosoknak az isten oltalmába való ajánlásával végződött. Azon az éjjelen semmit sem láttak és hallottak a ház lakói. Másnap ismét több órán keresztül dobálta az ördög ugyanabban a szobában a fazekakat és cserepeket. A lakosok menekülni akartak. Buchholtz azonban a tegnapi szertartást ismételte. Beléptekor ') A XVI szepesi város jegyzökönyve Malefic-Biichlein 1534—1597 ; és 1602 —1670. Szepesmegye levéltárában.