Századok – 1893

Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: A magyar kegyúri jog kezdetei Magyarországon 850

KEZDETEI MAGYARORSZÁGOK. 853 Az országot egyházmegyékre, ezeket esperességekre és plébániákra osztotta föl. Érsekséget, püspökségeket, monostorokat alapított; ezeknek területi, joghatósági és javadalmi viszonyait rendezte. Az érseki és püspöki székekre, ügy szintén a monostorokélére a legelső főpapot kinevezte. Egyházi kiváltságokat és kitüntetéseket adományozott. Az apostoli keresztet ünnepélyes alkalmakkor maga előtt vitette.1

) Ezen joghatóság és a forrásául szolgáló apostoli követség a személyes kiváltság természetét bírta. Szent István király utódaira nem szállott át. Ezt a történeti emlékek hosszú sorozata kétségtelenné teszi. II. Orbán pápa késznek nyilatkozik, hogy a szent Istvántól birt méltóságot Kálmán királyra ruházza ; a mivel jelezi, hogy azt Kálmán már nem birta.2

) IV. Béla, mikor Bolgárország területére az apostoli követség jogait kéri, arra hivatkozik, hogy azokat szent István egykor birta, és nem arra, hogy azokat Magyarország területén ő maga is gyakorolja. Es IX. Gergely a kérés-teljesítését az egyházra károsnak tekintvén, csak arra az engedményre határozhatta el magát, hogy az apostoli követ teendőiben a királytól kijelölendő egyik magyar főpap, az ő meghallgatásával, járjon el.3) II. Pál pápa pedig köztudomású tény gyanánt hangsúlyozza, hogy szent István utódai az apostoli követségnek sem czímét nem viselték, sem tisztében nem jártak el.4

) És csakugyan a levéltárak egyetlen okiratot sem tartottak fönn, a mely ezen állítást megczáfolná. Az első királytól birt liai királyoktól igényelt követség jogait tárgyalván, első sorban IV. Béla idézendő nyilatkozatára hivatkoznak. (Cliiara, Diritto publico ecclesiastica in Sicilia. Palermo. 1807. — 7.) ') Szent István király idézett oklevelei mellett, a legjelentékenyebb forrás IV. Béla idézett levele, melyben írja, hogy szent István bírta »potestatem limitandi dioceses, distinguendi parocliias et in liac prima institucione ponendi episcopos.« 2) Fejér. II. 15. 3) Theiner. I. 165. 4) »Numquid successores reges legatos se nuncupabant ? aut legacionis continuabant officium?» i. h.