Századok – 1893

Tárcza; Önálló cikkek - Szádeczky válasza (III. közl.) 819

TÁRCZA. .821 Tehát két külön forrás ! Tovább így ír: »Szerémi maga két más forrást említ s meglehet, hogy Thatai meg egy harmadik forráshói közli a maga hírét.« (129. 1.) Itt tehát már három forrás ! A vitatkozó Erdélyinél meg már legújabban csak egy a. forrcis, a Szerémi emlékirata, melyből Thatai megírta az Epistola flebilist. Erre a confusióra csakugyan rá illenek a vitázó Erdélyi szavai, hogy »Szerémi lassankint Anonymus sorsára jut, kivált ha a különös írót bírálói maguk is segítenek még különösebbé, vitásabbá, sőt egyenesen •érthetetlenné tenni«. De vájjon mi az oka Erdélyi feltevései e színváltozásainak ? Nyilván nem egyéb, mint hogy értekezésében azt akarja valószínűvé tenni, hogy Lajos királyt Szekcsőn ölték meg. — Mennél több forrás mondaná ezt, annál valóbbszinü. Azért kell 2—3 forrást kimutatni. — Vitatkozásában pedig már csak Szerémitől akarja elvitatni az Epistolát s minthogy ezt egyszerűen mégsem teheti, megelégszik egy forrással is, csak az Epistolát Thatai írta légyen, ha csak Szerémiből is. Történésznek azonban nem szabad előre feltett czélzattal a történeti tényeket ide-oda csavargatni, hanem belőlük kell a következtetést levonni. De ha eltekinthetnénk is Erdélyi ellenmondásaitól : meg kellene kérdeznünk, hogy ha Thatai írta volna Szerémi emlékiratából az Epistola flebilist, honnan tudta és vette, hogy Szerémi, miután Lajos király csúfos megöletését hallotta Zarkiban — a záró szavak szerint — »midőn Csensztochnvjból megtére és Krakkóban időzöl/, ezeket (t. i. a hallottakat) jól emlékezetébe véste és emlékezet után irta«. Ezt Szerémi emlékiratában (az állítólagos forrásban) egy szóval sem említi (ott csak annyit mond, hogy Zarkiban hallotta egy plebanustól) ; •Thatai tehát ezt nem tudhatta, ergo nem is írhatta. Tehát, ez is a mellett bizonyít, hogy csak is Szerémi írhatta a kesergő levelet Lajos király haláláról. Megvan a magyarázata az eltéréseknek, a különbségeknek is. Szerémi ugyanis az emlékiratban azt a bizonyos katonát (»unus miles Hungarus«) beszélteti, a ki Zápolyai halála után leleplezte a tHkot ; itt e levélben a papot, a kitől (emlékirata szerint) Zarkiban hallotta a titkot, s a kinek elbeszélését (a levélben) azzal végzi, hogy »sic finis est per unum devotum capellanum suum, qui sibi fuit valde graciosus dominus rex Ludovicus.« Ez a capellanus Erdélyi szerint is Thatai Miklós ; de minthogy Szerémi emlékiratában (s e levélben is) mondja, hogy Lajos király halála elbeszélését Lengyelországban hallotta egy paptól : semmiféle merész következtetés nem szükséges ahhoz, hogy abban a papban Thataira ismerjünk, a kire másodszor nyilt czélzást tesz Lajos király kedves káplánjaként. így tehát Thatai elbeszélése a Szerémi forrása (melyet Krakkóban időzve elméjébe jól bevésett), nem pedig megfordítva Szerémi a Thataié, mert ő a Szerémi emlékiratából nem vehette volna azt, a mi abban nincs.