Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Zsilinszky Mihály: A magyar országgyűlések vallási tárgyalásai a reformatiótól kezdve. Ism. Acsády Ignácz 777

779 ' TÖRTÉNETI IRODALOM. ket, de mint specialista behatóan tárgyalhatja s világíthatja meg megalkotásuk egész menetét, valamint azon hatást is. melyet a közéletre gyakoroltak. Most, midőn a Magyar Országgyűlési Emlékeknek már 10-ik, az Erdélyi Országgyűlési Emlékeknek már 16-ik kötete forog közkézen, Zsilinszky pedig a harmadik kötettel eljutott 1687-ig, teljesen világosan áll a különböző vállalatok különböző feladata és önálló jellege, valamint az, milyen hézagpótló a két elsőnek nagyszámú és testes kötete mellett is a Zsilinszky munkája. Valóban szerencsés gondolat volt tőle a specialis kutatás mezejére lépni, hol nem egyszerűen a tarlózás szerepe jutott számára, hanem dús aratás kínálkozott neki is. Ehhez járul, hogy rendszere, melyet tárgya taglalásában követ, természetszerűen egészen más mint a fent jelzett munkáké. Míg az utóbbiak csak a bevezetésekben nyújtanak rövid, csupán a legfőbb vonásokat összefoglaló képet, különben pedig a nyers anyag közrebocsátását tartják főfeladatuknak. s e tekintetben csakugyan első rangú kútfőmunkák, addig Zsilinszkynél a nyers anyag közrebocsátása háttérbe léphet annak rendszeres, vonzó modorban történő feldolgozása mellett. O már nemcsak a tudós világ, lianem a művelt közönség számára is dolgozhat, s műve egészben megfelel ezen rendeltetésének. Sokszor lapokon át nem kapunk ugyan mást, mint egykorú aktáknak magyar fordítását, mely fordítás néhol meglehetősen zavaros, sőt értelmetlen. De nem tekintve azt, hogy ez akták rendkívül érdekes korjellemző okoskodásokat, melyekben a régi emberöltők szelleme egész közvetlenséggel nyilatkozik meg előttünk, továbbá fontos és emlékezetes tényeket, adatokat tartalmaznak, melyek komor világításba helyezik a »régi jó idők« állami és társadalmi állapotait, Zsilinszky művének mind a három kötetében sok igen jól megirt, s ha nem is minden, de legalább számos kútfő felhasználásával készült fejezetet találtunk. Különösen azokat illeti a legtöbb elismerés, melyek nem valamelyik országgyűlés lefolyását tárgyalják. Ezekben az iró sokszor csak a reporter szerepét viszi, előadása nem uralkodik tárgyán s inkább krónikaszerűvé válik. Ellenben igen jól megirvák s fölötte tanulságosak azon fejezetek, hol a meghozott törvényczikkek gyakorlati hatását, az ellenök támadó reactiót. a felekezetek előkészületeit az űj küzdelemre, melynek a legközelebbi országgyűlés szokott színhelye lenni, adja elő. Mint már jeleztem, művének első kötetében ott kezdi az események előadását, hol a reformatio kérdése először foglalkoztatta a magyar törvényhozást, mi már három évvel a mohácsi vész előtt történt. Kevéssel Luther Márton fellépte után, Magyar-