Századok – 1893

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Egy hamis pénzverő a XVI. században - II. bef. közl. 748

EGY HAMIS PÉNZVERŐ A XVI. SZÁZADBAN. 759 kat is bele akar vonni a maga vétkébe, bogy tekintélyük és méltóságuk segítségével megérdemlett büntetését elkerülhesse. Nem is tanácsolja, hogy vallomása fölterjesztessék a királyhoz, minekelőtte líjból kihallgatnák. Egyébiránt a kamara bölcsességére bizza a dolgot, csak azt kéri, mennél előbb értesítsék őt, mitévő legyen vele? — mert olyan beteg, hogy el se tudná hagyni a börtönt. Jó akaratot tanúsít azonban Homonnay hátrahagyott családja iránt s azon reménységének ad kifejezést, hogy a tiszteletre méltó özvegyet és neveletlen ártatlan gyermekeit*) ő felsége szokott kegyelmességénél fogva talán nem fogja lakoltatni az atya biine miatt. De úgylátszik a pört mégis fölvették ellenük, mert mikor arról értesülünk, hogy a rendek az 1552-iki gönczi particularis országgyűlésen Homonnay Gábor özvegye és Imre árvái érdekében közbe vetik magukat a királynál : nem igen hisszük, hogy más ügyök forgott volna kérdésben. Ferdinánd azonban megígérte, hogy a rendek törekedését kegyelmesen tekintetbe fogja venni.2) Az ügyre vonatkozó tudósítások Werner György levelével véget érnek, de Miklós mester sorsa felett nem lehetünk kétségben. Abban az időben a hozzá hasonló emberekkel nem sokat teketóriáztak s biztosra vehetjük, hogy ha csakugyan olyan beteg volt, a milyennek mondják, hamarosan leütötték fejét, nehogy a könyörületes halál megakadályozza a büntető igazság szolgáltatás menetét, és elrettentő példáján a többiek ne is okulhassanak. Ha fölgyógyult, bizony ősi szokás szerint még egy kis torturát is ki kellett állania, mielőtt fejére sor került volna. Ez a csekély különbség tehát ne aggasszon senkit se. DR. KOM A ROM Y ANDRÁS. »Conjugem, omnium praedicatione honestissimam foeminam et impuberos liberos. « Ritka dolog, hogy mikor a kamara érdekei forogtak szóban, egy hű szolga az ügyefogyottakat védelmezze. Jusson csak eszünkbe, mit nem miveltek később a kamarások Ilyésházy István feleségével, hogy fosztották ki az ártatlan asszonyt mindenéből ? — (L. Dr. Károlyi -4. ; Illésház y István hütlenségi pöre.) •) sUbi vero pro domina relicta Gabrielis quondam Homonnay et liberis quondam Emerici Homonnay supplicant, majestas sua, visa supplicationeeorum, dementem rationem supplicationis suorum fidelium esthabitura.« Ferdinánd válasza a rendek fölterjesztésére. M 0. gyűl. Emi. III. k 409.1. SZÁZADOK. 1893. IX. FÜZET 50